Az elesés az időskor egyik legsúlyosabb problémája, ezért az úgynevezett geriátriai szindrómák körébe tartozik. Sokszor nem is magyarázható külső okokkal a hirtelen egyensúly vesztés, aminek következménye az elesés, amely akár súlyosabb sérülést is okozhat. Sőt, pszichológiai következményt is okozhatnak az elesések.
Az esések a rossz egészségi állapot és a hanyatló testi és mentális funkciók jelzői lehetnek. Épp ezért nagyon fontos, ha ilyen esetekkel találkozunk saját vagy ismertségi körünkben, vizsgáljuk meg a helyzetet, és nézzük meg, mit tehetünk az esetleges további esések megelőzésének érdekében. Az esések megelőzése kulcsfontosságú az idősebbek függetlenségének és egészségének megőrzéséhez.
Az esések egyik oka lehet az idősödő szervezet nem megfelelő működése, a különböző érző-és mozgatószervrendszeri képességek hanyatlása. Sokszor a nem megfelelő látási viszonyok, a vizuális ingerek nehezebb feldolgozása, valamint a belső fülben lévő egyensúlyérzékelő szerv is okozhat testérzékelési problémát, ahogy a testtudat sérülése, adott esetben elvesztése is.
Az idős ember információi a test, testrészek helyzetéről kevésbé pontosak, mivel a központi idegrendszer mozgásszabályozó központjának működése is csökken.1 Az okok közé sorolhatók a különböző betegségek is, amelyek az idegrendszert, az anyagcsere működést, illetve a szív-érrendszert érintik.
„Minden harmadik idős ember elesik, és mivel nagyon félnek ettől, inkább otthon maradnak, tehát nem használják a végtagjaikat, fizikailag egyre jobban legyengülnek.”2 Ez egy ördögi körbe vonja be az érintett személyt, hiszen a mozgástól való félelem, és az inaktivitás csak tovább rontja a helyzetet és fokozza a rizikótényezőket.
A prevenciónak itt is nagy szerepe van. A mozgás összerendezettsége, a testtudat, a koordináció, az általános erőnlét kulcsfontosságú az elesés megakadályozásában. Az első és legfontosabb lépés a mozgástól való félelem kezelése, megszüntetése - amennyiben ez a helyzet már kialakult. (Ha ez önállóan nehezen megy, érdemes szakember segítségét kérni.)
A megelőzésben nagy szerepe van a testtudat- és mozgásfejlesztésnek, hogy érzékeljük a testünket a térben, tudjuk hol és hogyan helyezkedünk el, milyen erők hatnak ránk. A cél, hogy az idegrendszerünk és a testünk összehangoltan és jól tudjon reagálni egy esetleges egyensúlyi helyzetből való kibillenésre. Ehhez nagy segítséget jelent a mozgás.
Számtalan mozgásformát végezhetünk a sétától a jógán át a táncig, erősítő edzésig vagy a kifejezetten erre a célra megalkotott Szenior Egyensúly Tréninget is választhatjuk. A lényeg az, hogy ezeket folyamatosan végezzük, őrizzük meg az aktivitásunkat, hogy a test működése rugalmas és reflex-szerű legyen.
A talpunk érzékelése is nagyon jól fejleszthető, ha különböző talajon, változatos felületeken sétálunk. Például otthon kis kerek kavicsokon, füvön, homokon, göröngyös talajon, összetekert törölközőn. Ez az „edzés” azért fontos, mert a talpunk adja a testünk alátámasztását. A talp az elsődleges pont, ami érintkezik a talajjal. Nélkülözhetetlen ennek a területnek az érzékelése, illetve az, hogy az ide érkező információk milyen gyorsan és minőségben jutnak el az agyba.
A különböző szűrővizsgálatokon való részvétellel nyomon követhetőek a vizuális és vesztibuláris rendszer változásai, az esetleges későbbi veszélyforrások.
A gyógyszerekkel és mellékhatásokkal kapcsolatban is körültekintőnek kell lenni, mert sok esetben azok is okozhatnak szédülést.
Az otthoni környezetben iktassuk ki a csúszós felületeket. A fürdőszobába szükség esetén szereltessünk fel kapaszkodót. Minimalizáljuk a szőnyegeket, főleg a futószőnyegeket. A legtöbb otthoni elesésért ugyanis a csúszós felületek és a szőnyegek a felelősek.
Kerüljük a hirtelen helyzetváltoztatásokat. Ha hirtelen kelünk fel az ágyból vagy a székből, az szédülést okozhat. Ez pedig az esés előszobája is lehet.
Nem utolsó szempont a megfelelő lábbeli viselése. A legjobb a majdnem lapos talpú vagy alacsony sarkú, nem csúszós talpú cipő viselése.
Felkészíthetjük magunkat azokra az esetekre is, amikor reagálni kell egy esésre. Külön programok vannak arra, hogy megtanuljunk helyesen esni, úgy, hogy közben védjük a fejet és a mozgatórendszert. (Az Esések Iskolájában Dobrotka Béla külön Szenior Eséstan Programot fejlesztett ki.) Illetve az is tanulható, hogy hogyan tudunk a földről felkelni.
A legjobb megoldás, ha folyamatosan tréningeznénk az érző- és mozgatórendszerünket. Így felkészítjük arra, hogy képes legyen érzékelni és reagálni egy esetleges egyensúlyi helyzetből való kibillenésre.
Szerző: Csordás-Novák Mária geronto-andragógus, szenior tréner, az Odaadó Támogató Szakértője