Az interneten időnként felbukkan egy fénykép, amin egy idős hölgy spárgázik, aki mellett egy látszólag nehezen mozgó, fájdalmakkal küzdő fiatalabb lány látható. Ez a látvány valakit meglep, valakit megmosolyogtat, valaki pedig azon gondolkozik, miért annyira meglepő egy idősebb mozgékony nő? (Utóbbiak valószínűleg a mozgással foglalkozó szakemberek vagy aktív sportolók.)
Mégis mitől függ, hogy valaki milyen fizikai állapotban van, és hogy idősebb korára a mozgatószervrendszeri problémák súlya nehezedik majd rá, vagy korát meghazudtoló módon kiemelkedő fittségi állapotnak örvend?
„Annyi idős vagy, mint a gerincoszlopod. Ha a gerinced 30 éves korodra rugalmatlan ésmerev, akkor öreg vagy; ha 60 évesen tökéletesen hajlékony, akkor fiatal.” – Mondta Joseph Pilates.
Az egészségi állapotunkat és a mozgatórendszerünk állapotát számos tényező befolyásolja. Például az életmód, az egészségügyi ellátás minősége, környezeti tényezők és nem utolsó sorban a genetika, aminek a szerepét egyébként sokszor tévesen a legmeghatározóbbnak gondoljuk. Valójában az, hogy milyen állapotban vannak az izmaink, mennyire erősek a csontjaink, leginkább azon múlik, hogyan használjuk a testünket a mindennapjaink során. Ezeknek a szöveteknek ugyanis arra van szükségük, hogy folyamatos, változatos és harmonikus terhelést kapjanak.
Hogyan használjuk a testünket?
Ha inaktív éltet élünk, és tévesen úgy próbáljuk óvni magunkat a különböző sérülésektől, a fájdalmaktól, hogy keveset mozgunk, épp az ellenkezőjét érjük el. A kulcs ugyanis a mozgató rendszerünk egészségének megőrzésében a mozgás. A csontjaink, izmaink és azokat körül ölelő izompólyának az erősségét, rugalmasságát is úgy tudjuk megőrizni, ha megfelelő ingereket adunk neki.
Figyelünk-e testünk jelzéseire?
Kérdés, hogy észrevesszük-e, amikor akár több óra hosszat ülünk mozdulatlanul egyhelyben, vagy már fel sem tűnik. A cél az lenne, hogy minél több időt mozgásban töltsünk, váltogassuk a testhelyzeteket, hogy ne merevedjünk bele egy-egy pozícióba. Minél többet érdemes mocorogni, nyújtózkodni, járni, kelni, lendületesen sétálni, friss levegőn mozogni.
A gondolkodásmód meghatározza az életminőséget
Két személyes példát szeretnék megosztani, ami azt gondolom, sok mindent megmagyaráz azzal kapcsolatban, hogyan lehet valaki képes nyugdíjas korában spárgázni, maratont futni, szertorna gyakorlatot bemutatni.
A 2020-as vírusos kijárási tilalmas időszakban összetalálkoztam egy idős hölggyel. Egyedül él, kicsit félve mozog, elmondása szerint nem nagyon talált motivációt a mozgásra. Végül megemlítette, hogy vannak itt a környéken más idősek, akik folyamatosan róják a köröket a lakótelepen bottal vagy anélkül, mert annyira zavarja őket a bezártság. Ő viszont sose volt nagy tornázó, így nem is zavarja annyira ez a helyzet… Tehát szerinte ő jobb helyzetben volt ebből a szempontból.
Egy évvel később viszont már arról beszélgettünk mit tegyen, ha tornázni se mer otthon egyedül, mert fél, hogy ha lefekszik a földre, nem tud felkelni.
Egy másik élmény épp a héten ért engem. Séta közben a városunk futópályája mellett haladtam el, és olyan nagy boldogsággal láttam, ahogy egy őszes hajú hölgy edzett, futott, közben zenét hallgatott. Azon gondolkoztam, hogy ez miért nem természetes mások számára. Mikor lesz evidens az, hogy minden életkorban szükségünk van a mozgásra? Hiszen a testünk képes lenne rá, mert az határozza meg a minőségét, ahogyan használjuk.
Összegezve a gondolatokat és a két élmény tanulságát láthatjuk azt, hogy a gondolkodásmód, a változáshoz való viszony mennyire meghatározza nem csak a pszichénk, de a fizikai állapotunkat. Természetes, hogy a testünk és képességeink változnak, de nem mindegy, hogy erről hogyan vélekedünk, mit teszünk azért, hogy fitt, egészséges, aktív időskort éljünk meg.
Kívánom mindenkinek, hogy keresse és találja meg a saját motivációját, a miérteket. Legyen az egészség, önmegvalósítás, boldog időtöltés a családdal, barátokkal, unokákkal vagy önmagában a mozgás öröme.
Szerző: Csordás-Novák Mária geronto-andragógus, szenior tréner, az Odaadó támogató szakértője