A WHO 2005-ben, 32 város részvételével indította el a Global Age-friendly Cities (Globális Idősbarát Városok) programját. 2010-re a program már odáig jutott, hogy létrehozták a WHO Globális Hálózat az Időskorbarát Városokért és Közösségekért platformot, amely összekapcsolja a városokat, közösségeket és szervezeteket. Így azok egymástól tudják átvenni a jó gyakorlatokat, hogy a városokat a növekvő számú idős lakosság számára biztonságosabbá, olcsóbbá és kényelmesebbé tegyék, illetve az idős lakosság is egyenrangúnak érezhesse magát. Jelenleg a hálózatnak 1363 város a tagja, Magyarországról sajnos nincsen település a tagok között, de a környező országokból tag pl. a szlovéniai Zrece és a lengyel Opole városa is. Sorozatunkban jó gyakorlatokat mutatunk be, azzal a céllal, hogy talán ezeket magyar települések is átveszik idősbarát megoldásokként.
A körülbelül egymilliós lélekszámú kanadai Edmonton városában külön információs telefonvonalat működtetnek az idősek számára. A 211-es számot tárcsázva az idős városlakók a hét minden napján, 24 órában, képzett idősügyi szakemberekkel tudnak kommunikálni életük legkülönfélébb problémáiról, és értesülnek az idősügyi szolgáltatásokról és programokról.
Rendszeresen szervezik a Driving and Beyond workshopokat, amelyek során előadásokkal, szórólapokkal és bemutatókkal tájékoztatják az időseket arról, hogy ha még vezetnek járművet, annak milyen egészségügyi kritériumai és kockázatai vannak. Tájékoztatást adnak arról is, milyen idősbarát gépjárművet érdemes választani. Ezzel együtt segítenek abban, hogy a tömegközlekedés útvesztőiben eligazodjanak azok, akik egy bizonyos életkor után azt választják, hogy elhagyják az autóvezetést. Edmonton városa ezzel együtt önkéntes vezetői programot is működtet, amelybe azok jelentkezhetnek, akik szívesen segítenek az idősek szállításában, akár kórházi időpontra vagy ügyintézésre.
Széman Zsuzsa 2016-os tanulmánya emeli ki Ottawa városát, ahol „100 ezer kanadai dollárt fordítottak a forgalmas útkereszteződéseknél a hangjelet is kibocsátó jelzőlámpák felszerelésére („Gyalogos jelző technika” – Pedestrian Signal Technology, 2013–2014) (…). Ezen felül a város komplex tervet dolgozott ki az időseknek különösen nagy nehézséget okozó hó eltakarítására is. A „Hóeltakarító program” (Snow Go Program) piaci alapon működő feltételek közt zajlott. A „Hóeltakarítást segítő program” (Snow Go Assistant Program) az alacsony jövedelmű időseknek és a fogyatékososággal élőknek nyújtott támogatást az eltakarási költségek 50 százalékig (max. 250 kanadai dollár). A „Hóangyal” (Snow Angel) programban a városvezetés arra kérte a lakosságot, hogy jelezzék, ha ismernek „hóangyalokat” (szomszédok, barátok, egyéb önkéntesek). A polgármester minden hóangyalt az önkéntes munkáját elismerő oklevéllel tüntetett ki.”
Az 1,6 milliós lakosságú kanadai Calgaryban jelenleg a 60 év felettiek aránya 16 százalék. A városi önkormányzat az idősügyi szervezetek bevonásával már 2015-ben kialakította a városi korbarát stratégiát, amelynek irányelvei mentén szervezik az idősek mindennapi életének kényelmesebbé, biztonságosabbá és egyenrangúbbá tételét. Ezeket a programokat egy civil szervezet, az Age-Friendly Calgary fogja össze , amely havonta hírlevelekben tájékoztatja az időseket az őket érintő városi eseményekről és döntésekről.
Ezzel együtt a szervezet a Calgary Egyetem tudáspalettáját felhasználva folyamatos kutatásokat végez az idősek körében igényeik, problémáik és javaslataik tekintetében. Így a döntéshozók tájékozottak lehetnek arról, hogy az úgynevezett harmadik korban lévő generáció pontosan hogyan él a városban.
A szervezet óriási küzdelmet folytat az elszigeteltség, az idősek elleni erőszak és a demencia ellen is. Honlapjukon a város soknemzetiségű lakosságának megfelelően 10 nyelven találhatók útmutatók arról, hogy ezekkel a problémákkal kapcsolatosan mit kell tenni, és kihez kell fordulni, ha szakemberre van szükség.
Szerző: Dr. Jászberényi József főiskolai tanár, gerontológiai kutató, az Odaadó Támogató Szakértője