Nemcsak városaink és közintézményeink, de otthonunk is lehet „idősbarát” (age-friendly). Az idősbarát otthon legfontosabb jellemzője, hogy minden helysége biztonságos, működtetése gyors és hatékony, és a lehető legkevesebb fizikai igénybevétellel kell a mindennapi feladatainkat ellátni benne. Sorozatunkban végigvesszük a lakás legfontosabb helységeit, felsorolván, hogy hogyan lehet ezeket idősbaráttá tennünk. A harmadik részben a hálószobák kerülnek sorra. 

Hálószobáink idősbarát jellegét talán a legjobban a fény- és a levegőviszonyok határozzák meg. Nagyon fontos volna, hogy a szobánkat nappal minél több, de nem éles természetes fény világítsa meg. Ez nem csak energiatakarékos, hanem a szemet is kíméli, hiszen közhely, de igaz, hogy minden mesterséges fény valamennyire rontja az ember szemét. Éjszakára, az alvási időre viszont épp a fentebbiek ellenkezőjét kell elérnünk: nagyon fontos, hogy a lehető legsötétebb legyen a szobánk, hiszen a mélyalvási, ún. RAM-fázisok eléréséhez (amelyek a valódi testi és lelki regenerációt adják) elvileg teljes sötétségre és zajmentességre van szükségünk.

Természetesen a teljes sötétség komoly veszélyeket is hordoz, ezért sokan olyan LED-fényeket ajánlanak, amelyek halványan világítanak éjszaka, így a mosdókba való kimenetelnél segítenek nekünk. (Kiemelendő, hogy több japán szállodában az ágy alatt van LED-fény, így az ember alváskor nem érzékel semmi, de ha felkel, akkor könnyen tud tájékozódni). 

Fontos volna, hogy hálószobánkban ne legyen televízió, mobiltelefon és bármilyen más digitális berendezés, amely elektronfelhőt alakít ki. Ennek romboló hatásáról megoszlanak a szakmai vélemények, de a felesleges, hirtelen, váratlan zajok kapcsán mindenki egyetért abban, hogy ezek károsak, így kerülendők. (A hirtelen zajok kapcsán fontos hangsúlyozni az éjjeliszekrényen lévő ébresztők idősbarát jellegét, amelynél a legoptimálisabb a lassan hangosodó ébresztő hang, amely nem okoz ijedtséget). 

Nagyon fontos, hogy a hálószobánk lehetőség szerint megfelelően pormentes legyen és a páratartalma is olyan legyen, amely a nyugodt pihenés záloga. A mai műanyag nyílászárók esetén sajnos a levegő gyakran kiszárad, így szükséges lehet a párásító alkalmazása, vagy legalább egy vízzel telt edény elhelyezése a radiátorra. A porra érzékenyek pedig sokat tudnának mesélni az allergiás reakciókról, nem szólván arról, hogy egy poros lakásban jobban megtelepedhetnek kórokozók is. Nagyon fontos mindezért az, hogy a hálószobánkban legalább háromnaponta alaposan porszívózzunk és töröljük le a polcokat is. 

Az idősbarát hálószoba része a gerincbarát szék, fotel és a gerincbarát ágy is. Amennyiben bármilyen gerincproblémával küzdünk, ne mi kísérletezzünk: kérjük ki a szakorvos véleményét, ugyanis vannak olyan problémák, amelyek a keményebb, vannak olyanok, amelyek a puhább és vannak olyanok is, amelyek a gerincívhez igazodó matracmegoldásokat igényelnek. Általánosságban persze elmondható, hogy az utóbbi a legjobb, de erről a szakemberek javaslatait kell meghallgatnunk elsősorban. Ugyanez a helyzet a székekkel is, van, akinek a lábtámaszos az optimális, de van, amikor az ún. lumboszakrális részen van a hangsúly, azaz az alsó gerincszakaszt kell támasztani. Egy azonban bizonyos: azok az ülőalkalmatosságok, amelyek sehol sem támasztják a gerincet, nem igazán jók, mert idősebb korban a gerinc nehezebben bírja a folyamatos, merev, feszes testtartást. 

A szoba színvilágáról és berendezéséről nem érdemes szólni, mert ez ízlés kérdése, ebben a tekintetben mindenki más körülmények között érzi jól magát. Egyedül azt fontos kiemelni, hogy nem célszerű kisebb bútorokat betenni a szobába, illetve túlzsúfolni a szobát. Előbbi az éjszakai közlekedés akadálya lehet, utóbbi pedig szűkké és levegőtlenné teszi a hálószobánkat. 

Összegezve a leírtakat: nagyon fontos tehát, hogy az idősbarát hálószobánk valóban a zavartalan pihenést szolgálja, s ezt a gyakorlatban tudjuk „ellenőrizni”, akkor, ha jól érezzük magunkat benne, és pihenésünk a szoba falai között valóban pihenésként és regenerációként érezhető. 

Dr. Jászberényi József