Hollókő egyedülálló Világörökségi kis falu a Cserhátban, amelyet egyszer mindenkinek látnia kell hagyományaival és kultúrájával. A hollókői kirándulást érdemes úgy tervezni, hogy meglátogatjuk „Isten tenyerét”, azaz a Kéz kilátót is. A túraútvonalon néhol meredek szakaszok is vannak.
Táv :10 km
Szintkülönbség: 250 m
Hollókőre busszal érkeztünk és utunkat Ófalu irányába vettük, amely 1987 óta az UNESCO Világörökség része. A faluban álló 67 lakóház és a templom is védettséget élvez.
Megérkezésünkkor még reggeli álmát aludta a falu, amelyben megcsodáltuk a mesébe illő kis templomot, a 100 éves tornácos házakat, a gondos, rendezett portákat. Tiszteletreméltó, hogy ezeket a házakat úgy próbálják megőrizni az utókornak, hogy nem üresen állnak, hanem hasznosítják őket. Itt kapott helyet a Tourinform, az önkormányzat, a népművészeti- és ajándékbolt, a csárda, a vendéglő, a turistaszállás.
Hollókőn megismerkedhettünk a szövéssel, fonással, kosárkészítéssel és a fazekasok munkáját is kipróbálhattuk. Megcsodálhattuk a szép népviseletet, amely bennünk is sok emléket idézett fel.
A kellemes séta után visszamentünk a buszmegállóba, és elindultunk a kék jelzésen a vár irányába.
ői várA Hollókői vár irányába vezető utat tábla is jelzi „Vártúra tanösvény” felirattal. Az ösvény egy Y-elágazásnál kettéágazik: balra folytatódik a Kéktúra, jobbra pedig a vár felé mehetünk. Mi vállaltuk ezt a kis kitérőt, hogy megcsodáljuk a kilátást.
A várat a 13. században, a tatárjárás után építették, így nem meglepő, hogy falainak vastagsága 3-5. Ráadásul a meredek sziklafal természetes védettséget jelentett, csak egy oldalról kellett árokkal sáncolni. Az egykoron szabálytalan ötszög alakú lakótornyot később kibővítették.
Mint minden vár, így a Hollókői vár elvesztette stratégiai feladatát. Sokáig üresen állt, pusztulásának indult, majd 1966-ban kezdték meg a felújítását, amely még most is tart.
Isten tenyere egy kilátó, amelyet fel akartunk keresni. Így a vár után visszatértünk a már említett elágazáshoz, hogy utunkat Hollókő után a kilátó felé folytassuk. Turistajelzésünk a Szár-hegy gerincére vezetett fel. Jó pár „kilátó” feliratú tábla mellett elhaladtunk, és egyszer csak azt vettük észre, hogy a táblák eltűntek. Aggódni kezdtünk: nem vettük észre a kilátót? Le kellett volna térni valamelyik irányba? Pedig végig a kék jelzésen haladtunk.
Bár bizonytalanok voltunk, haladtunk tovább a kis ösvényen fel és le. Füves, bokros rész, néhol erdő, kisebb-nagyobb köves utak keresztezték egymást. Azután váratlanul megláttuk az „Isten tenyere” kilátót, amelynek „hivatalos” neve Kéz kilátó. Csodás és hatalmas, látványa örömmel töltött el minket. A kilátóteraszt a Farkaskútvölgy Hagyományőrző és Lótenyésztő SE felkérésére Csíkszentmihályi Benjámin tervezte és készítette el, 2020-ban adták át. Fájó szívvel vettünk búcsút a kilátóból elénk táruló panorámától, a hely különleges atmoszférájától.
A kilátó után a Hollókő szomszédságában található Felsőtold felé folytattuk utunkat a túraútvonalon. Az erdőn keresztül ereszkedtünk lefele Felsőtold határába. A talaj erre mocsaras, agyagos, sáros. Átkeltünk a hídon és egy mező tárult elénk. A réten már kitaposott szekérúton haladtunk. Egy villanypásztort kikerülve egy tanyához értünk. Szalmabálák, munkagépek mellett gyalogoltunk, majd a patakon átgázolva megpillantottuk Alsótold házait. Az itt élők nyáron üdítőket árulnak turistáknak, frissítőket, kávét a megfáradt kirándulóknak és szívesen segítenek, ha útbaigazítást kérünk. Cserhátszentiván-Alsótold országútra navigáltak bennünket.
Alsótold felé haladva felfelé kaptattunk, majd megszelídült az emelkedő és füves-bozótos ösvényen haladtunk, míg elértük az erdőt. Egy szurdokba ereszkedtünk le a Kéktúra útvonal mentén található Bableves Csárdához, ahol megpihenhettünk és vacsorázhattunk.
Palkovics Péter, az Odaadó Tudástár szerzője
Képek: Nyitóképnek: Isten tenyere – a szerző felvétele, Holló_Világörökségi falu Forrás: flickr, Hollókői_vár Forrás: flickr
Olvassa további cikkeinket az Odaadó Tudástár Szabadidő rovatában!