Felsőtárkányba, a festői Tárkányi-medencébe, a Bükk hegység kapujába kalauzoljuk az Odaadó olvasóit. Ezúttal nem túrázunk, inkább egy kellemes sétát teszünk.
Táv 2km
Szintemelkedés: 45 méter
Felsőtárkány a következő célállomásunk. A település autóval vagy autóbusszal is megközelíthető, Egertől mindössze 6 kilométerre fekszik. A buszról leszállva (Felsőtárkány, Csárda) millió látnivaló vár minket. A falu egy valóságos ékszerdoboz a Bükk nyugati szélén.
A környék az év minden szakában kiválóan alkalmas egy kellemes, kényelmes kirándulásra, három tanösvény közül választhatunk. Útvonalunk a fából alakított színházi nézőtér mellett indul, mi egy kis emelkedő után a sárga jelzésen haladhatunk. Az ösvényről - rövid séta után - gyönyörű kilátás nyílik a Felsőtárkányi-tóra.
A dombról leérve a Kő-Közi tanösvényen haladunk, utunkat sziklák övezik. Az ösvény visszavezet minket a tóhoz, amelyet a sétánynak köszönhetően körbe is lehet gyalogolni és horgászatra is alkalmas. Maga a tó mesterségesen jött létre, a Szikla-forrás vizét duzzasztották fel.
A tó szerényen bújik meg a változatos erdőtársulások között és jó rálátást nyújt a távolban magasodó hegyvonulatokra. A partján magas fák állnak, hogy árnyékos helyet biztosítsanak azoknak, akik letelepednének egy kicsit a víz csillámló tükrét figyelni. A tó mellett található a Nyugati Kapu Látogatóközpont, amely azoknak ajánlott, akik többet szeretnének megtudni a Bükk élővilágáról és történeti kincseiről. Az épületben interaktív elemek, érintőképernyős eszközök és az évszakok változását is érzékeltető diorámák biztosítják, hogy az ismeretszerzés játékos és emlékezetes legyen.
Felsőtárkány történetét is érdemes megismerni. Az önkormányzat weboldalán található leírás szerint a település első okleveles említése 1261-ből való, Oltarkan, illetve Feltarkan névalakban. A 14-15. században két részből tevődött össze a település, Alsó- és Felsőtárkányból. 1330 - 1335 között az akkori Felsőtárkányban épített kolostorba karthauzi szerzetesek költöztek. 1526 után a törökök elpusztították a középkori Felsőtárkányt, amely többé sohasem népesült be. 1552-ben a középkori Alsótárkányt is lerombolták a törökök, de ez a településrész 1577-től újranépesült. A 17. század végére már népes jobbágyfalu volt, és ez időben változott a neve véglegesen Felsőtárkányra.
A település gazdasági életére olyan mértékben rányomta a bélyegét a nagy kiterjedésű erdőség, továbbá az ásványi kincsek jelenléte, amilyen fokban más településeken nem tapasztalható. Korábban a felsőtárkányi lakosok főleg fakitermeléssel, faanyag-fuvarozással, mészégetéssel és faszénégetéssel keresték a kenyerüket. Jelentős volt a kőbányászat is a településen. Főleg mészkő, dolomit és a palabányászat volt a meghatározó. Napjainkban a korábbi foglalkozások háttérbe szorultak, de néhány család jelenleg is foglalkozik mészégetéssel, faszénégetéssel.
Jó kirándulást!
Szerző: Palkovics Péter, az Odaadó Tudástár szerzője
Olvassa további cikkeinket az Odaadó Tudástár Szabadidő rovatában!