Az év vége különleges időszak: egyszerre hordozza magában a lezárás és az újrakezdés lehetőségét. Ilyenkor jó, ha nemcsak a munkával vagy a személyes célokkal kapcsolatban tekintünk vissza, hanem a testünkkel való kapcsolatunkra is.

A mozgásunk ugyanis pontos lenyomata annak, hogyan éltünk az elmúlt hónapokban: mennyire figyeltünk magunkra, hogyan kezeltük a stresszt, és milyen helyet kapott a testünk a mindennapokban. Egy tudatos év végi „mozgásszámvetés” segít felismerni a mintákat, és új irányokat nyithat a jövő évi változások felé.

A mozgás mint tükör – mit mutat meg az elmúlt évből?

A mozgás nem csupán sport vagy edzés. Minden lépés, hajlás, nyújtózkodás üzenetet hordoz arról, hogyan vagyunk jelen a saját életünkben. A rohanás, a túlterheltség, a sok ülés és a kevés pihenés mind nyomot hagyhat a testtartáson, az izomtónuson vagy akár a légzésmintán is.

Ha visszatekintünk az évre, érdemes megfigyelni:

• voltak-e időszakok, amikor többet mozogtunk,

• mely hónapokban éreztük feszesebbnek a hátunkat vagy a nyakunkat,

• mikor voltunk fáradtabbak a szokásosnál.

Ezek a jelek segítenek megérteni, mire reagált a testünk, és hol van szükség változtatásra.

Mi működött idén? – a pozitív minták felismerése

Az önismereti számvetés egyik legfontosabb része, hogy észrevegyük azokat a szokásokat, amelyek erőt adtak. Lehet, hogy tavasszal könnyebben indultak a séták, vagy a nyári időszakban rendszeresebbé váltak a családi kirándulások. Talán egy új mozgásforma vagy egy apró rutin segített közelebb kerülni a testünkhöz.

Ezekre érdemes építeni, mert a bevált minták adják a következő év fejlődésének alapját.

Segítő kérdések:

• Mely időszakokban éreztem magam energikusabbnak?

• Milyen mozgásformák hoztak valódi örömöt?

• Mi motivált leginkább a mozgásra?

• Volt olyan új szokás, amit sikerült megtartanom?

Mi nem működött? – a gátló tényezők felismerése

Ugyanilyen fontos észrevenni az akadályokat is. Sokszor nem a szándék hiányzik, hanem az idő, az energia vagy a megfelelő keret. A mozgás elmaradása mögött gyakran hétköznapi okok állnak: változó munkaterhelés, betegség, családi teendők vagy a regeneráció hiánya.

Ahelyett, hogy kudarcként tekintenénk ezekre, érdemes jelzésként figyelni rájuk – a testünk ilyenkor valójában visszajelez az életünk terheltségéről.

Segítő kérdések:

• Mikor éreztem, hogy nem jut elég idő a testemre?

• Mely helyzetekben fáradtam el jobban a megszokottnál?

• Milyen mozgásformák váltak kényszerré, és nem estek jól?

• Volt-e olyan szokás, amit próbáltam bevezetni, de nem működött?

Testi és lelki változások – hogyan hatott rám a mozgás?

A mozgás és a lelkiállapot kapcsolata szorosabb, mint elsőre gondolnánk. A rendszeres aktivitás csökkenti a stresszt, javítja a hangulatot, és segít kiegyensúlyozottabban megélni a mindennapokat. A mozgáshiány viszont feszültséget, merevséget és mentális fáradtságot is hozhat magával.

Év végén érdemes tudatosan ránézni arra, hogyan hatott a mozgás a közérzetünkre, és milyen testi vagy érzelmi változásokat vettünk észre magunkon.

Segítő kérdések:

• Milyen állapotban van most a testem?

• Mit üzen a légzésem, a tartásom, a mindennapi energiaszintem?

• Mikor éreztem a mozgás pozitív hatását a lelkemre?

Összegzés – új év, új megértés önmagunk felé

Az év végi számvetés nem ítélkezés. Sokkal inkább lehetőség arra, hogy meghalljuk a testünk üzeneteit, és tudatosabban induljunk neki a következő évnek. A mozgásban bekövetkezett változások pontosan megmutatják, hol tartunk most – és merre érdemes tovább lépnünk.

Ha figyelünk ezekre a jelzésekre, a mozgás nem csupán cél lesz, hanem támogatás, kapaszkodó és örömforrás a mindennapokban.

Szerző: Csordás–Novák Mária, gerontoandragógus, szenior tréner, az Odaadó Támogató szakértője