A mozgás egész életünkben fontos szerepet tölt be. Az emberi szervezet egészséges fejlődését, később pedig az egészség életen át tartó megőrzését rendszeres mozgással biztosíthatjuk. A különböző életszakaszokban azonban másra kerül a hangsúly, de van néhány tényező, ami sosem változik.
Ebben a cikkben az életszakaszokhoz kapcsolódó mozgásformákat vesszük sorra. Ezek nem szigorúan a naptári életkorhoz, hanem inkább az adott életszakasz sajátosságaihoz köthetők.
A mozgásfejlődés már az anyaméhben megkezdődik.
A magzati szakaszban már működnek a legfontosabb szervrendszerek és a gerincvelői idegek. A mozgás fokozatosan terjed: a fej elfordításától kezdve a váll, a karok és a törzs megfeszülésén, elcsavarodásán át végül az egész testre kiterjed. Ebben az időszakban már a vesztibuláris rendszer is működik, amely a testhelyzet érzékeléséért felelős. Éppen ezért meghatározó, milyen ingerek érik a magzatot – a kismama mozgása közvetlen hatással van rá. A fejlődő szervezetnek már ekkor szüksége van ringatásra, hintázásra, mozgásra. Ma már bevett gyakorlat, hogy a veszélyeztetett kismamákat sem feltétlenül fektetik ágyba: ha elkerülhetetlen a fizikai aktivitás csökkentése, hintaszék vagy hintaágy használatát javasolják számukra.
Csecsemőkorban a nagymozgások és finommozgások fejlődése kerül előtérbe. Megkezdődik a fej, a felsőtest és a végtagok szabályozása. Ebben az időszakban a szülőkkel való szemkontaktus keresése egyszerre szívet melengető és a természetes fejlődési folyamat része. A mozgásfejlődés – különösen a járástanulás – során fontos, hogy hagyjuk a gyermeket a saját ütemében haladni. A következő szintre mindig akkor fog lépni, amikor készen áll rá. Soha ne járassuk, ne erőltessük azt, amit magától még nem tesz meg.
Kisgyermekkorban (1-6 éves kor) még nem az edzés jellegű sportfoglalkozásokat, hanem nagy mozgásigénnyel, változatos ingerekkel gazdagított játékokat ajánlott előnyben részesíteni. Már itt meghatározó, hogy milyen példát lát a gyermek, és hogyan alakul a mozgás szeretete.
A sportág szerinti rendszeres sportolás a gyermekkor (6. életévtől serdülőkorig) idején bőven elég elkezdeni, de a szervezet egészsége szempontjából már itt célszerű úgy beiktatni a szabadidős sporttevékenységeket, hogy az változatos, harmonikus és preventív legyen.
A serdülőkorban elsősorban a szabadon választott sporttevékenységek motiválnak. A testben nagyon sok változás történik, ami befolyásolhatja a sportolási szokásokat, de mégis segít, ugyanis a mozgás rendszert visz a mindennapokba, valamint oldja a felgyülemlett stresszt. A csapatsportok ebben az életkorban nagy húzóerővel bírnak.
Ifjúkorban és fiatal felnőttkorban a legjobb a terhelhetőség, számos sportág „virágkora” ez az életszakasz. Az iskola és munka világába kerülve viszont sokszor nehéz lehet megtartani vagy éppen beépíteni a rendszeres testmozgást, és figyelmet fordítani arra, hogy mindez változatos is legyen.
A felnőttkorban bizonyos regresszív változások kezdődnek meg a szervezetben, de leginkább az életminőség, ami meghatározza a változások mértékét. Ezek ugyanis késleltethetők, lassíthatók, szinten tarthatók sportos, aktív életvezetéssel.
Az idősödő- és idős korban az öregedési folyamatok folytatódnak, a test terhelhetősége változik, bizonyos esetekben csökken, éppen ezért fontos a biztonságos sportolási lehetőségek megteremtése. Cél az egészségmegőrzés, a jó közérzet fenntartása és a teljesítőképesség szinten tartása.
A leépülési folyamatok lassítása mellett a lehető legjobb az életminőség fenntartásában a rendszeresen végzett, változatos mozgás, amivel nemcsak a várható élettartam növelhető, hanem az egészségben eltöltött évek száma is.Ebben a mozgás kiemelten fontos kapaszkodót tud nyújtani testi, lelki, szellemi, szociális szempontból.
Milyen a „jó mozgás”?
Ahogyan az ember egyik életszakaszból lép a másikba, különböző kihívásokkal és lehetőségekkel találkozik testi és lelki szinten egyaránt. A mozgás optimális esetben az egész életünket végigkíséri, és habár változik az edzésmódszer, intenzitás vagy a sportolás formája, van, ami mindig meg kell jelenjen a mozgásban: legyen rendszeres, változatos, harmonikus, okozzon örömet, váljon a mindennapok részévé.
Csak így tudjuk megőrizni és fejleszteni képességeinket, megelőzni a mozgásszervi problémákat és testi, lelki, szellemi, szociális szempontból egyensúlyban maradni.
Szerző: Csordás-Novák Mária geronto-andragógus, szenior tréner, az Odaadó Támogató Szakértője