Belépés Regisztráció

Derenk, a romközség


Derenk, a romközség

Titokzatos túra Derenken és környékén 

Derenk községbe, a szellemfaluba túrázunk ezúttal. Útközben érintjük a Meteor-barlangot és Szádvár romjait. Kiadós séta emelkedőkkel fűszerezve, ezért jó erőnlét és gyakorlat szükséges a túra teljesítéséhez.   Az egykori falura, Derenkre, és lakóira a turistaút mentén fejfákra hasonlító oszlopok emlékeztetnek.

Távolság: 15 km

Szintemelkedés: 460m      

Bódvaszilasról indulunk Derenkre

Derenk községbe látogatunk, majd innen – egy következő túra keretében – továbbmegyünk Aggtelekre. Túránk kiindulási pontja a Borsod-Abaúj-Zemplén megyei Bódvaszilas, a Gömör-Tornai karsztvidéken. A falu több mint 700 éve áll a Bódva-völgy egyik legfestőibb helyén: a hatalmas mészkőtáblát jelentő, barlangokkal átjárt Tornai-Alsó-hegy tövében, ott, ahol a Szilas-patak nekifut a Bódvának és a szőlőtermő peremhegyek emelkednek. Itt szálltunk le a kisvasútról, elhaladtunk az Esterházy-Koós-kastély, az erőd templom, az egykori Maklár mellett.  

A vízmű szomszédságában füves-bokros hegyoldalon kapaszkodtunk felfelé. A táj nagyon változatos: bükk, gyertyán, fenyőerdők váltakoznak. Mintegy 2-3 kilométer után a Nagy-vizes-töbörhöz (tölcsérszerű mélyedés) érünk. A környéken nagyon sok kisebb-nagyobb hasonló víznyelőt találtunk. A víz beszivárog a mészkő hegységbe, utat váj magának, barlangokat alakít ki, majd a felszínre tör forrás formájában.  

Meteor-barlang: fokozottan védett természeti érték

Sziklás réten haladtunk tovább a Kis-vizes-töbör alján, míg a Meteor-barlanghoz nem érünk. Ez a természeti képződmény fokozottan védett az Aggteleki-karszt és a Szlovák-karszt többi barlangjával együtt 1995 óta a világörökség része. Csalódottságunk mindannyiunk arcára volt írva: a barlang sajnos nem látogatható. (A Meteor-barlang az Aggteleki Nemzeti Park Igazgatóság engedélyével látogatható – A szerk.)  

A Szabó-pallag erdészház felújításra szorul

Keskeny ösvényen haladtunk tovább. A táj vadregényes: sűrű erdő, kis tisztás, mészkősziklák váltakoznak. Szekérúton értünk el a fennsíkra, ahol a Szabó-pallag erdészház áll. A fennsíkot elfoglalja a buja természet és az erdészház is felújításra vár. Ottjártunkkor elhagyatott, elhanyagolt, szomorú látványt nyújt.    

Mocsaras, vizes talajon haladunk tovább, közel a szlovák határhoz.  Bokros részek, pusztuló ligetek látványa fogad bennünket. A kövek között boróka bokrok kapaszkodnak: élni akarnak. Kedvencem a boróka, gyermekkorom karácsonyát idézi.    

Szádvár hazánk egyik legnagyobb alapterületű romvára

Lassan elérjük Szádvár romjait, amelyek arra utalnak, fénykorában hatalmas volt a vár. Történetéről megtudjuk, hogy a 13. században emelték. 1682-ben a vár és a falu Thököly Imre („kuruckirály“) kurucai kezébe került, majd a szabadságharc bukása után, 1688-ban a bécsi udvar lerombolta.  

Szádvár romjai a 460 méter magas hegy tetején vannak, a romokról gyönyörű a kilátás. Előkerül a térkép, hogy tudjuk, mi tárul a szemünk elé. Délen a Ménes-patak völgye és Szögliget, távolabb a Szalonnai-hegyvonulat, észak felé a Várhegy. Kis pihenő után folytatjuk utunkat. Leereszkedünk a völgybe és vizenyős, dús füves rét szélén Derenk településre érünk. Jobban mondja: Derenk romközségbe.  

Derenk, a romközség

A falu lakosai 1717-től 1943-ig (a falu megszűnéséig) többnyire a mai Lengyelország területéröl ideköltözött szepességi górálok és azok leszármazottai voltak. Derenk lakosait 1943-ban költöztették el, házaikat lerombolták. Ma fejfa hirdeti, ki lakott itt és hová költözött, az egykor itt éltek között sok a Rémiás és Bubenkó családnevű. A lakosság egy részét Istvánmajorba, Emőd mellé költöztették.  

A fejfa mögött romba döntött ház áll: olyan, mint egy sírhant. Tovább haladva elérjük a keresztet, amely alatt mécsesek pislákolnak, koszorúk, virágok emlékeztetnek. Emellett minden évben megrendezik a Derenki búcsút a régi templom helyén emelt kápolnában. Az egykori iskolában emlékszobát rendeztek be, amely szintén őrzi a derenkiek emlékét. Még megnézzük a temetőt és nehéz szívvel továbbmegyünk.  

A Ménes-völgyön át, hatalmas mészkő tömbök alatt elérjük a Patkós-völgy bejáratát, majd anyagos kocsiúton Szelcepusztát. A kis erdei település a két világháború között Horthy Miklós vadászterületének központja volt. Az egykori vadászkastély ma kastélyszállóként működik, de található itt turistaszállás és erdei iskola is. Megpihenünk, majd innen folytatjuk túránkat Aggtelekre.   

Szerző: Palkovics Péter, az Odaadó Tudástár szerzője  

Képek: Derenk_romfalu_szellemtelepülés Forrás: flickr.com/Szegletes Gábor  

A másik fotó a szerző felvétele

 

Olvassa további cikkeinket az Odaadó Tudástár Szabadidő rovatában!

 

Cimkék:
2022-05-13