Bárány Tamás író márciusban lett volna százesztendős, de csak most emlékezem meg róla, mert vártam, hogy valaki ezt szakmai körökben részletesen megteszi. Sajnos nem így történt! De egyúttal örülök annak, hogy írhatok róla, mert nemcsak mint írót, hanem mint embert is nagyon szerettem és tiszteltem a személyét és munkásságát.
Bárány Tamás életének bemutatását azzal kell kezdjem, hogy tizenöt éves korában először költőként jelentkezett, 1937-ben jelent meg az Álomváros című első önálló kötete. Költői indulásakor Szép Ernő és Babits Mihály biztatták. Azóta nyolc és fél évtized telt el, s ezalatt verseskötetei, novelláskötetei, paródiagyűjteményei, színművei és főleg regényei révén ismerték meg az olvasók. Önéletírásában azt vallja, hogy: „legelsőbben regényírónak tartom magam”, s ezt a regényei bizonyítják is. Költőként József Attila, a prózaírók közül Mikszáth, Kosztolányi és Móricz Zsigmond szolgáltak számára írói példaképül. Első nagy sikerét az És megindulnak a hegyek című kisregényével, s jóval később, már beérkezett és elismert nagy regényíróként pedig a Város esti fényben álszociográfiával, majd idősebb korában, Aki feltámadott című regényével érte el.
1966-ban jelent meg Tengerparti nyár című novelláskötete, amelyben a realizmus szintjén ábrázolta a társadalmi és emberi problémákat. A kötetben megjelent novellák mind más-más stílusban íródtak, ezáltal mindegyik rendkívül olvasmányos: a könnyed társalgási stílustól a felületes erotikáig, a szentimentális beállítottságú hangvételtől a poénra irányultságig mindenki megtalálhatja olvasás közben a számára legkedvesebb elbeszélői stílust. Az egyik kedvenc kisregényem tőle, a Velünk kezdődik minden című, amelyben Bárány Tamás az ifjúság egy fajtáját ábrázolta. Megállapíthatjuk, hogy Bárány Tamás könnyeden ír, ám művei mégsem felszínesek. Szellemesen és vonzóan tudott elbeszélni. Az Emberi hang című műve az olvasók számára tartalmas és elgondolkodtató olvasmányt jelent. A férfi Názáretből című regénye életművében az a mű, amelyben művészi fantáziájával tárja elénk, vagyis teremti meg Jézusnak, a valóságos embernek az életét, ahogyan azt realista íróként elképzelte. A szerző ebben a művében is megcsillogtatja mindama művészi erényeit, amelyekkel eddig is megfogta olvasóit: remek szituációteremtő képességét, az élőbeszédet utánzó pompás párbeszédeit, és mindenekelőtt gondolatgazdagságát. Egyik jellegzetes és jelentős írói erénye volt a groteszkre és a szatírára való hajlam.
Szépírói munkássága mellett könyvkiadói szerkesztőként is dolgozott; a háború után fellépő írónemzedék egyik legérdemesebb szerkesztő-tehetsége volt. Ez nemcsak jellembeli adottságainak, hanem művészi színvonalának és kivételes minőségérzékének is köszönhető volt. Hangsúlyoznunk kell, hogy az író mögött több mint hatvan mű – mind önálló kötet – sorakozik! Több mint hatvanéves írói munkássága alatt meglehetősen sok műfajban próbálta ki tehetségét: írt verseket, novellákat, kis- és nagyregényeket, színműveket, esszéket és paródiákat. Nagyon elegáns, szép és intelligens ember volt.
Utolsó éveit sajnos nélkülözések között kellett megélnie, a nyolcvanadik születésnapján, élete alkonyán a kultúra felelős irányítói megfeledkeztek róla. Nem kapott semmiféle hivatalos megbecsülést, viszont művei a könyvtárak és olvasók könyvespolcain fennmaradtak az utókor számára, s ez az igazi kitüntetés. A jövő tankönyvíróinak lesz a feladata, hogy személyét és hatalmas munkásságát a következő nemzedékek számára beemeljék a tankönyvekbe és szöveggyűjteményekbe.
Szerző: Arday Géza író, irodalomtörténész
Fotó: Verseghy Ferenc Könyvtár
Olvassa további cikkeinket az Odaadó Tudástár Kultúra rovatában!