2023 őszén mutatta be a Netflix-csatorna, és még ma is a népszerűbb filmek közé tartozik a Nyad című életrajzi film, amely valós tényeken alapul, de művészi feldolgozásban, remek szereposztással került a nézők elé. Az Elizabeth Chai Vasarhely és Jimmy Chin által  rendezett, százhúsz perces fimdráma főhöse valós személy, Diana Nyad, aki gyermekkorától kezdve úszó volt, és még ebben az életszakaszában állt át a hosszabb távokra. Diana 64 évesen valósítja meg élete célját, és ötödik (sőt, ha egy ifjúkori kísérletét is ideszámítjuk: hatodik) kísérletre, 110 mérföldet folyamatosan, kitartóan egy hajó mellett úszva, ún. cápaketrec nélkül Kubából átjut Floridába. 

A szivet melengető, inspiráló, lélekemelő történet első látásra „rendben van” – igen, arról szól, hogy „never too late”, azaz időskorban is megvalósíthatóak az álmaink, és megeshet, hogy sokszor egy-egy területen még jobb eredményt is fel tudunk mutatni, mint fiatalabb korunkban. Ennek az oka természetesen nem az izmaink erejében vagy agyunk gyorsaságában van, hanem a kitartásban, a lelki erőben és a tapasztalati (krisztallizált) intelligenciában, amellyel nyilvánvalóan sokkal jobban be tudjuk osztani az erőnket. 

Alaposabban elgondolkodva a filmen azonban más következtetésekre is juthatunk. Mit vállalt Nyad? Egy olyan fizikai megpróbáltatást, amelyet harmincas évei közepén sem tudott megoldani, nem a cápaveszély és nem a hatalmas hullámok, hanem fizikai és lelki ereje összeroppanása miatt. Ki kell mondani, hogy nem véletlen az – a film mögötti valóságban sem! – hogy Diana Nyadnek csak hatvan év felett csak ötödikre sikerült a próbálkozás, egy komoly egészségügyi és navigációs csapattal, a digitális technika segítségül hívásával, és egy fantasztikus, odaadó baráttal. Bizonyára sokan tudják azt is, hogy számos szervezet azóta is vitatja az átúszás szabályosságát is. A teljesítmény hitelességét nem megkérdőjelezve felmerülhet bennünk a kérdés: tényleg életünk céljait, ha tetszik, bakancslistánk tételeit valóban úgy kell kidolgoznunk, hogy abban olyan teljesítmények legyenek, amelyek megvalósítása során tartós betegséget szenvedhetünk el vagy akár meg is halhatunk? A válasz gerontológiai szempontból az egyértelmű nem: olyan célokat kell és érdemes kijelölnünk, amely fizikai vagy szellemi vagy lelki megerőltetéssel, de reálisan elérhetőek. A test, a lélek és a szellem kampányszerű erőltetése még egy edzett ember számára is erősen „visszaüthet”, másképp fogalmazva: szerencsés az, akinek egy ilyen megerőltetés után nem lesz maradandó károsodása. 

Nyad története tehát inspiráló, de tanulságait reálisan kell levonni. Igen, rendszeresen mozgassuk magunkat, ápoljuk lelkünket, és gyakoroljuk szellemünket hatvan és hetven és felett is. Azonban ne higgyük azt, hogy az idő múlását zárójelbe téve azt kell, és azt lehet megvalósítanunk, mint harmincéves korunkban. 

A gerontológia ún. gerontechnológiai területe megdöbbentő sebességgel fejlődik: lehetséges, hogy idővel az elhasználódott szervek pótlása és a tönkrement agyi területek reaktiválása gyors és általános gyakorlat lesz, ekkor valóban igaz lesz gyerekkorunk slágerének címe: „forever young” (örökké fiatal) – 2024-ben azonban még messzemenőkig nem tartunk itt. Éppen ezért a gyakorlásaink/edzéseink közben vigyázni kell testünkre, lelkünkre és szellemünkre, reális célok kitűzésével, megfontolt, határozott, de kis lépésekkel. Ez a mi munkánk és nem is kevés…

Dr. Jászberényi József