A meg nem élt élet az a lehetőség, amelyet valaki elmulasztott vagy amelyet nem tudott megvalósítani az élete során. Az időskori rajongás pedig az a jelenség, amikor valaki egy olyan személyhez vagy dologhoz kötődik erősen, amely valamilyen módon kielégíti az ő szükségleteit, vágyait, hiányosságait.

A meg nem élt élet és az időskori rajongás közötti összefüggés több szempontból is vizsgálható. Az egyik lehetséges magyarázat szerint az időskori rajongás egyfajta kompenzációs mechanizmus, amellyel az ember próbálja betölteni a meg nem élt élet által okozott űrt. Például ha valaki nem tudott karriert építeni vagy nem találta meg a szerelmet, akkor esetleg egy olyan személyt vagy dolgot választ magának, aki/ami ezt a hiányérzetet csökkenti benne. Ezzel az ember próbálja megőrizni az önbecsülését, és elkerülni a bűntudatot vagy a depressziót.

A másik lehetséges magyarázat szerint az időskori rajongás egyfajta regressziós jelenség, amellyel az ember visszatér egy korábbi fejlődési szakaszba, amikor még egyszerűbb és boldogabb volt az élete. Például ha valaki gyerekkorában nagyon szerette a zenét vagy egy bizonyos művészt, akkor időskorában újra felfedezi ezt a szenvedélyt, és intenzíven foglalkozik vele. Ezzel az ember próbálja megteremteni a belső harmóniát, és elkerülni a szorongást vagy a magányt.

Mindkét magyarázat arra utal, hogy az időskori rajongás egy adaptív stratégia, amellyel az ember megküzd a meg nem élt élet okozta nehézségekkel. Azonban ez nem jelenti azt, hogy az időskori rajongás mindig egészséges vagy pozitív. Ha az ember túlzottan ragaszkodik egy személyhez vagy dologhoz, elveszítheti a realitásérzékét, és elszigetelődhet másoktól. Ezért fontos, hogy az időskori rajongás mértékletes legyen, és ne zárjon ki más érdeklődési területeket vagy kapcsolatokat.

A meg nem élt élet és az időskori rajongás közötti összefüggés bonyolult és sokrétű téma, amelyet több tudományág is vizsgál. A meg nem élt élet általában negatív hatással van az emberre, de az időskori rajongás segíthet enyhíteni ezt a hatást. Azonban fontos, hogy az ember ne éljen teljesen a rajongása által teremtett illúzióban, hanem megtartsa a kapcsolatot a valósággal és más emberekkel is.