Időskorban is lehetünk aktívak, ha nem azt nézzük, hogy miben vagyunk korlátozottak, hanem megtaláljuk azokat a lehetőségeket, amelyek ugyanolyan vagy majdnem ugyanolyan élményt adnak, mint a vágyott, de már elérhetetlen dolgok.
Szenior akadémiai hallgatóim gyakran panaszolják, hogy hatvan-hetven évesen még szívesen mennének hosszabb kirándulásokra, akár külföldre is, de az egészségi és lelki állapotuk ezt már nem engedi. Nem bírnák a többórás utazásokat, az izgalmas, hosszú sétákat. Sokan aggódnak amiatt is, hogy milyen lesz a szállás, kényelmes-e az ágy. Sőt, el tudnának-e jutni minden gond nélkül a szobájukba.
Van, aki feltalálja magát, és az internetet hívja segítségül. Videókat, útibeszámolókat keres az adott városokról. Egyre több úgynevezett walking tour videót találunk, ezekről már korábban írtunk is például az "Az internettel is lehet utazni" című cikkben.
Mások a tévében néznek útifilmeket vagy útikönyveket lapozgatnak, hogy megismerjék, felmérjék a lehetőségeket. De van, aki csak otthon szomorkodik, és siratja a „veszteségeit”. Utóbbiaknak szoktam emlegetni a tanulságos görög mitológiai történetet, Pán és Szürinx esetét.
A görög mitológia szerint Pán, a pásztorok kecskeszarvú, patás istene egyszer a mezőn sétálgatva meglátta a szépséges nimfát, Szürinxet. Szerelmes vággyal üldözőbe vette és már majdnem el is érte, amikor a nimfa a Ladón folyó partjára érve a folyó istenéhez – aki egyes történetváltozatok szerint az apja volt – kezdett fohászkodni. Imája meghallgatásra talált: a nimfa hirtelen nádszállá változott. Így Pán nem tudta őt megfogni.
Az isten szomorkodni kezdett a vízparton, majd a nádszálak suhogására, az ebből eredő különös hangokra lett figyelmes. Letört pár nádszálat, összekötötte, és elkészítette belőle az első pánsípot, amelyet a görögök máig is szürinxnek neveznek.
Mit jelent ez a történet azoknak, akik mozgásukban, így hosszabb utazásaikban korlátozottak? Talán sokan meg is fejtették már: a szükségből erényt kell kovácsolni! Amennyiben szorongunk vagy aggódunk a hosszabb utak miatt, itt az idő, hogy felfedezzük szűkebb pátriánkat!
Csatlakozzunk helyi városi sétákhoz, vagy találjunk ki mi magunk ilyet, hogy jobban megismerjük városunk régi épületeit, szobrait és egyéb nevezetességeit. Tovább fokozhatjuk az élményt, ha előtte beülünk a könyvtárba, és a régi helyi lapokat böngészve utána olvasunk egy-egy ház vagy utcai műalkotás történetének, s így felkészülten indulunk felfedezőútra. Sőt, az internetet is segítségül hívhatjuk. Az Arcanum adatbázisában régi újságok ezrei várnak minket, s könnyen böngészhetünk. (Az Arcanum használata előfizetéshez kötött. – A szerk.)
Azt sem kell teljesen feladnunk, hogy az általunk szeretett külföldi városokat, tájakat „meglátogassuk”. Az interneten egyre több olyan videó van, amelyek alkotói egy-egy nagy felbontású, profi kamerával sétálnak az utcákon-tereken, és vagy élőben közvetítik az eseményeket, vagy szerkesztett videót tesznek közzé. Ezek a videók tényleg olyanok, mintha mi sétálnánk az utcán. Sőt, a felvételeket akár többször is meg tudjuk nézni.
Ezen kívül egyre több az olyan webkamera, amelyek 0-24 órában a város egy-egy részét mutatják meg. Így szinte az „erkélyen ülve” figyelhetjük annak az utcának vagy térnek az eseményeit. Én magam is kedvelem az ilyen nézelődést: magyarországi helyszíneket az Időkép oldal webkameráin lehet követni. A külföldiek közül például a skylineweb ajánlható, ahol különösen remek az olasz városokat bemutató oldal.
Azt hiszem a példák és a belőlük megfogalmazható üzenet is mindenki számára világos. Ne azon siránkozzunk, hogy miben vagyunk korlátozottak. Inkább azon gondolkodjunk, hogy mi az, amit még minden gond nélkül megvalósíthatunk, és ugyanolyan vagy majdnem ugyanolyan élményt ad, mint a vágyott, de már elérhetetlen dolog. Ahogy Pán isten is különleges ajándékot kapott, amikor elkezdett játszani az általa fabrikált első pánsípon…
Szerző: Dr. Jászberényi József főiskolai tanár, gerontológiai kutató, az Odaadó Támogató Szakértője
A cikk a Szerencsejáték Service Nonprofit Kft. támogatásával készült.