Az életünket sokféleképpen értelmezhetjük, sokféle történetben – vagy, ahogy ma divatos mondani: narratívában – mesélhetjük el. Képzeljük el most úgy, mint egy hosszú, szépen megírt regényt. Tele van izgalmas fejezetekkel: gyermekkor, fiatalság, munka, család, örömök és veszteségek, ünnepek és búcsúzások. És most, itt állunk a következő fejezet kapujában.

A kérdés csak az: új történet kezdődik, vagy a mi jól ismert történetünk folytatódik – kicsit másképp?

Erre ad választ a Kontinuitáselmélet, amelyet az amerikai szociológus és gerontológus, Robert Atchley (1939–2018) dolgozott ki az 1980-as években. Atchley nem valamiféle elvont tudós volt, aki zárt könyvtárakban vagy akadémiai kutatóintézetek számítógépeiben porosodó elméleteket gyártott. Valódi emberek életét vizsgálta, beszélgetett velük, figyelte őket – és felismerte, amit sokan már régóta éreznek:az emberek időskorukban is lényegében ugyanazok maradnak, akik mindig is voltak.Csak lassabban járnak fel a lépcsőn, és kisebb csomagot visznek.

Mi is az a Kontinuitáselmélet?

Atchley elméletének lényege egyszerű és megnyugtató:

Nem kell megváltoznod ahhoz, hogy jól öregedj. Elég, ha önmagad maradsz.Idősebb korban sokan azt hallják, hogy „most kezdődik az aranykor!”, „találd meg újra önmagad!”, mintha eddig nem lettél volna önmagad.

Atchley ezzel szemben azt mondja: nem kell újrakezdeni – csak folytatni.

lyan ez, mint amikor egy kedvenc sorozat új évadába lépünk: új díszletek, kicsit más tempó, de a főszereplő még mindig mi vagyunk – csak már néhány ősz hajszállal, és talán alacsonyabb testmagassággal.

Hogyan működik mindez a hétköznapokban?

Ha mindig is szerettél barkácsolni, nem kell hirtelen festeni vagy zsonglőrködni kezdened. Folytasd, amit szeretsz – csak most kényelmesebb széken ülve, nagyítóval, jobb világításban. Ha fontos volt számodra a társaság, most is az marad: lehet ez egy nyugdíjasklub, közösségi esemény vagy a vasárnapi családi ebéd.A megszokott rutinok, értékek, szokások és hobbik segítenek megőrizni az identitásunkat. Ez nemcsak megnyugtató, de pszichésen is egészséges:

• csökkenti a szorongást
• erősíti az önbecsülést
• fenntartja az aktív életmódot
•  

Mi történik, ha valami megváltozik?

Az élet természetes velejárója a változás – egészségi állapot, családi helyzet, közeli barátok elvesztése. De a Kontinuitáselmélet nem azt mondja, hogy semmi se változzon. Inkább azt, hogy a változásokhoz is a saját korábbi erőforrásainkból merítve alkalmazkodjunk.

Ahogyan eddig is megoldottuk az élet kihívásait – most is képesek vagyunk rá. A tapasztalat, az ún. krisztallizált intelligencia segít minket ebben.

Ha például szerettél kirándulni, de már nehezebben mozogsz, elég egy séta a közeli parkban vagy egy buszos kirándulás. Nem a forma számít, hanem az élmény – és az, hogy emlékeztessen arra, amit mindig is szerettünk.

Miért érdemes megfogadni Atchley tanácsát?

Az öregedés nem egyik pillanatról a másikra történik, és nem egy fekete-fehér állapot. Ez egy folyamat – egy színes paletta, amelyet mi magunk tölthetünk meg saját színeinkkel.

A Kontinuitáselmélet abban segít, hogy ezt a folyamatot ne idegenként éljük meg, hanem önazonosan – úgy, hogy közben hűek maradunk azokhoz az értékekhez és élményekhez, amelyek boldoggá tettek minket egész életünk során.

Szóval ha valaki azt mondja: „Próbálj ki valami teljesen újat!” nyugodtan válaszolhatjuk: „Köszönöm, de én már pontosan tudom, mi tesz boldoggá. És azt folytatni is fogom. Jólesik – és szeretem.”

Szerző: Dr. Jászberényi József írása, az Odaadó Program Támogató Szakértője