A legidősebbek is elkezdhetik!
Az idősebb korosztály internetezési szokásai kapcsán egyre több vizsgálat születik, és tágabban, minden információtároló és közlő (IKT) eszköz (okostelefon, mobiltelefon, számítógép internet nélkül, számítógép internettel, okostévé, okos háztartási eszköz stb.) mennyiségi és minőségi használatáról is születtek az utóbbi években egyre átfogóbb elemzések. Viszonylag ritka azonban, hogy a legidősebbek, a 80 felettiek IKT-használatát vizsgálják meg, s jutnak arra következtetésre, hogy a napi rendszerességű IKT-használat nekik is segíti az autonómia teljesebb érzését, oldja a magányt és jobban eligazít a világban. Úgy is írhatom, hogy oldja a világ áttekinthetetlenségéről megszülető képünket és zavarainkat.
Erről szól egy 2020 januárjában publikált kutatás, amelyet német társadalomtudósok (Anna Schlomann, Alexander Seifert, Susanne Zank, Christiane Woopen, illetve Christian Rietz) végeztek el Észak-Rajna-Vesztfáliában, egy nagy mintán, 1698 főt megkérdezve.[1] (Megjegyzendő, hogy a tartományban 18 millióan élnek, s ebből 1 millió ember 80 év feletti!)
Az átlagosan kb. 90 percig tartó interjúk alanyai 80 és 103 év közöttiek voltak, s döntő többségük önálló életvitellel, az otthonában élt, de több mint 100-an voltak, akik különféle idősotthonokban laktak. A kutatásban részt vevők között 25,9 százalék használt rendszeresen a webbel is összekapcsolt IKT-eszközöket (pl. okostelefont vagy internettel rendelkező laptopot), de 38,5 százalék volt, akik egyáltalán nem használtak semmilyen IKT-eszközt, még egy mobiltelefont sem. A maradék, a középső kb. 33 százalék nem használt webbel összekötött IKT-eszközt, de használt mondjuk mobiltelefont, vagy otthoni, internet nélküli számítógépet, illetve olyan digitális háztartási eszközöket, amelyek web nélkül programozhatóak.
A kutatás eredményei egyértelműen kimutatták, hogy azok az alanyok, akik a webhez kapcsolódó IKT-t napi rendszerességgel használták, sokkal alacsonyabb szintű magányról és kisebb anómiáról (a világban való eligazodás képtelensége, a világ átláthatatlansága) számoltak be, és magasabb szintű autonómiáról (pl. sokkal több lehetőség közötti választásról) beszéltek. Ez egyértelműen azt jelenti, hogy az IKT segítőtársként működött a legidősebb emberek legalább negyedrészénél. Sajnos a vizsgálatok nem tértek ki a függőségekre, illetve az IKT-eszközök demenciával kapcsolatos hatásaira, pedig érdekes lett volna megvizsgálni a „cső másik végét” is: vajon milyen IKT-használat milyen viszonyban van a dementálódás folyamatával, mi az, ami lassíthatja és mi az, ami gyorsíthatja ezeket az eseményeket?
Mégis, minden fenntartás ellenére, általánosságban elmondható: az internet segítség lehet 80 felett is. S ha segítség, akkor ezt célszerű lenne valahogyan oktatni is – ahogy erre egyébként a német kutatók is felhívják a figyelmet tanulmányukban. A „nagyinet” tanfolyamokon túl tehát fontos volna a „matuzsálemi” korosztály számára is az alapvető webes ismeretek átadása, illetve azt is érdemes volna tanítani, hogy ne váljanak internetes bűnözők áldozatává. Ez a korosztály minden bizonnyal még nagyjából tíz évig szorulna rá ezekre az alapvető, digitális kompetenciafejlesztő képzésekre, hiszen 10 év múlva már az 1970 körül születettek átlépik a 60. életévüket, így náluk is a webes IKT izgalmasabb részei kerülhetnek be a tananyagokba.
Addig azonban ez is feladatként kínálkozik a mai szenioroktatók (gerontagógusok) és képzésszervezők számára.
Szerző: Dr. Jászberényi József főiskolai tanár, gerontológiai kutató, az Odaadó Támogató Szakértője
[1] https://academic.oup.com/innovateage/article/4/2/igz050/5687156?searchresult=1 (A teljes tanulmány a PDF ikonra kattintva érhető el)
2021.11.27.