A zene gyógyító erejét az emberiség ősidők óta ismeri és használja. Fennmaradtak az ókori Görögországból feljegyzések, melyek szerint a hisztériásokat zenével nyugtatták, s ezt Aszklepiosz isten tanítására vezették vissza. Hippokratész elkülönített a terápiás hatás szempontjából „gyógyító”, illetve „kellemetlen” hangokat. Az utóbbi évtizedekben számos tudományos kutatás is alátámasztotta a zene pozitív hatásait az egészségre, különösen a kórházban fekvő betegek esetében. Az idősebb, 50 év feletti betegek számára a zene különösen hasznos lehet, hiszen a kor előrehaladtával gyakran több egészségügyi probléma is jelentkezik, és a zene – mind aktív vagy passzív hallgatás, mind az egyéni vagy közös zenélés formájában – segíthet enyhíteni a fizikai és pszichológiai terheket, problémákat, s stabilizálhatja a gyógyulás útját.
A híres magyar pszichológus-professzor, Bagdy Emőke a következőkben összegzi a zenei terápiák legfontosabb szerepét: receptív (hallgatva befogadó); kommunikatív (a felszabadító); reaktív (a hatásreakció feldolgozása); induktív (feszültségszabályozó), illetve aktív (felhasználó) területek szerint. Ezeket végiggondolva már önmagában elmondható, hogy a zene hallgatása és a zenei tevékenység tehát komplex módon lehet pozitív hatással a lelki egészségre.
Különösen fontos ez a kórházban fekvő betegek számára, akik gyakran szoronganak vagy depresszív tüneteik lehetnek a betegséggel és a kórházi környezettel járó stressz miatt. A zene segíthet csökkenteni a szorongást és javítani a hangulatot azáltal, hogy fokozza az endorfin-termelést, amely egyszerre természetes fájdalomcsillapító és hangulatjavító. A zene egyszersmind segíthet csökkenteni a stresszhormonok, mint például a kortizol szintjét. A kellemes, lassú tempójú (főként az ún. „klasszikus”, tehát szabályos szerkezeteken alapuló) zene hallgatása elősegíti a relaxációt, ami segíthet a betegeknek ellazulni és jobban aludni. Mindezek mellett azt se feledjük el, hogy a különféle egészségügyi intézményekben létezik az úgynevezett unalom-faktor, különösen hosszabban fekvő betegek esetében. Ez azt jelenti, hogy akármennyire is lehet ma már a digitális eszközök révén élményeket szerezni, a hosszabb statikusság fásultabbá, unottabbá tehet (ez nem azonos a depresszív hangulatokkal!). Ezt egy-egy jó zene meghallgatása önmagában csökkentheti, de még inkább az, ha valaki játszik is valamilyen hangszeren. Az aktív zenélésről már a hetvenes években, svájci kutatók, gyakorlati terápiák során kimutatták, hogy segíti a beteget gátlásai leküzdésében, bátorságot ad neki a szabad megnyilatkozáshoz, fokozatosan lebontja a belső sorompóit, csökkenti az agressziókat és a feszültségeket.
Az idősebb betegek gyakran szenvednek krónikus fájdalomtól vagy más fizikai betegségektől. A zene hallgatása bizonyítottan pozitív hatással van a fizikai egészségre is, többek között a következő módokon:
Arról sem szabad elfeledkezni, hogy a zene terápiás alkalmazása a rehabilitáció során is jelentős előnyökkel járhat. A zenei terápia segíthet a motoros funkciók javításában, a beszéd helyreállításában és az általános kognitív funkciók támogatásában. A ritmusos zene segíthet a betegeknek a mozgáskoordináció és a motoros képességek javításában, például stroke után. A zenei ritmusok és dallamok segíthetnek a beszéd helyreállításában azoknál a betegeknél, akik beszédzavarral küzdenek. A zene mindezek mellett stimulálja az agyat, ami javíthatja a memóriát és a figyelmet, különösen az idősebb betegek esetében.
Számos kórház ma már mindezek okán különféle zeneterápiás programokat alkalmaz. Lehetséges ez élő zenei előadás meghallgatása formájában (megjegyzendő, hogy már 1902-ben járta egy alkalmi zenekar New York kórházait Eva Vecellius énekesnő vezetésével, és koncerteket adtak a betegeknek), de a leggyakoribb a zenehallgatási lehetőség egy-egy arra kijelölt relax-szobában történik. Mindezek mellett gyakori a csoportos zenei foglalkozás is, amelyet egy képzett zeneterapeuta vezet. Ezek a programok nemcsak a betegségek tüneteit enyhítik, hanem javítják a betegek általános jólétét is, s a magány ellen is sokat segíthetnek.
Egyre gyakrabban találkozunk azzal is, hogy az intenzív osztályokon vannak az ágyaknál fejhallgatók, amelyeken keresztül a kellemes zene segíthet a gyógyulásban, de igaz ez a műtét utáni időszakra is, amikor a betegek az úgynevezett megfigyelőben vannak, itt is lehet időnként találkozni a kellemes, halk zenével, amely segít az agy kitisztulásában és az izmok ellazulásában.
Külön kell szólni az egyéni és a csoportos éneklés pozitív hatásáról is – hiszen nem csak hallgatott vagy játszott hangszeres zene létezik. Egyes speciális vizsgálatok, de a terápiák során is előfordul, hogy énekeltetik a beteget, ezzel is figyelve az agyműködést, mind az emlékező, mind a jelenbeli funkciókat illetően. Mindezek mellett az is előfordul, hogy a beteget arra kérik, hogy vagy a számítógépén lévő zenei kísérettel vagy önmagában énekelje el azt a zeneszámot, ami neki a legkedvesebb, s ez pozitív hatással van a beteg gyógyulására. Ezek mellett a különféle alkalmi kórusok szerepét is ki kell emelni, amelyek ugyanúgy létrehozhatók a kórházakban, mind a szociális intézményekben is.
Kell szólnunk még a táncterápiák fontosságáról is. Ezeket a kórházban lévő betegek esetén természetesen különös tekintettel is alkalmazkodva a betegek fizikai állapotához kell végezni. A tánc jelen esetben nem csak azt jelenti, hogy valaki két lábon mozog, vonatkozhat ez akár a kerekesszékre is, sőt: végső soron a fekvő betegek terápiás testmozgatása is történhet különféle táncelemekkel.
Összegezve a leírtakat: a zene pozitív hatásai a kórházban fekvő betegek egészségére, különösen az 50 év felettiek számára, jól dokumentáltak. A zenehallgatás és a zenei terápia számos előnnyel jár, beleértve a szorongás csökkentését, a fájdalom enyhítését, a vérnyomás és a szívritmus szabályozását, valamint a rehabilitáció elősegítését. A kórházakban bevezetett zenei programok hozzájárulhatnak a betegek általános jólétéhez és gyorsabb felépüléséhez, és az idősebb betegek számára különösen értékesek lehetnek a zene nyújtotta fizikai és mentális előnyök.
Szerző: Dr. Jászberényi József főiskolai tanár, gerontológiai kutató, az Odaadó Támogató Szakértője