A természet - a szépsége mellett - számtalan izgalmat is rejt, amit Peter Wohlleben könyvei bizonyítanak az olvasók számára. A természet rejtett hálózatáról című könyvében a szerző különleges példákon keresztül mutatja be, hogy milyen bámulatos kölcsönhatás, illetve teljes összjáték zajlik a növények és az állatok között. Például a nefelejcs és a hangyák között.
Peter Wohlleben (1964) gyermekkora óta természetvédőnek készült. Erdőgazdálkodást tanult, illetve napjainkban az Eifel-hegységben irányít egy környezetbarát erdőgazdaságot. Számos tévéműsor vendége, népszerű előadó. A gyerekeknek szóló Érted a fák beszédét? Kalandozások az erdőben című kötettel együtt már hat könyve olvasható magyarul.
Bolygónkon az életnek csak két formája létezik (néhány, a mélytengerekben található speciális kivételtől eltekintve): az egyik (növények) a napfény segítségével táplálkozik, a másik (emberek és állatok) táplálkozásában a növényekre van utalva. Nem képes szervetlen anyagokból az élethez nélkülözhetetlen szerves anyagokat létrehozni.
Amint kilépünk az otthonunk ajtaján, és kisétálunk egy kertbe vagy a közeli parkba, máris mindannyiunkat a természet vesz körül. Apró és nagyobb, lenyűgöző és izgalmas folyamatok ezrei játszódnak körülöttünk – kérdés, hogy észrevesszük-e azokat, illetve egyáltalán akarjuk-e és képesek vagyunk-e erre?
A természet a szépsége mellett számtalan izgalmat is rejt, amit Wohlleben könyvei bizonyítanak az olvasók számára. A fák titkos élete című könyv is nagy siker volt, szerzője legújabb kötetében is különleges példákon keresztül mutatja be, hogy milyen bámulatos kölcsönhatás, illetve teljes összjáték zajlik a növények és az állatok között. Egységben lát mindent, ahogyan felépül a természet hatalmas rendszere, ahol minden élőlénynek megvan a maga rendelt helye és jelentős szerepe. Mert rendszerben lát(tat)ja a természetet!
Wohlleben szinte hálózatkutatóként azt a kérdést járja körül, hogy mi történik akkor, ha ez a kiegyensúlyozott rendszer kibillen a helyzetéből. Felteszi azt a jogos kérdést, mi jobb: ha az ember ,,segíti” a természetet, hogy helyreálljon a megváltozott egyensúly, vagy épp ellenkezőleg, az a jó, ha nem avatkozik be és békén hagyja a teremtett világot, a teremtényeivel együtt (?)…
A szerző leír egy beszédes esetet: „Kertünkben nyaranta megszámlálhatatlanul sok nefelejcs virágzik. Kéretlenül benyomulnak a veteményesünkbe is, ahol aztán makacsul megtelepednek. És mivel olyan szépek, többnyire békén hagyjuk őket. A nefelejcs azonban csak azért lehet ilyen sikeres, mert van egy csapat kis szövetségese: a hangyák. A hangyák nem feltétlenül rajonganak a virágokért, legalábbis nem a szépségükért vannak oda. Sokkal inkább az éhség hajtja őket a virágokhoz, amelyek csak akkor válnak érdekessé számukra, amikor magot hoznak. Tudniillik a magok úgy néznek ki, hogy láttukra a hangyáknak összefut a szájukban a nyál. Kívülről ugyanis egy elaioszóma- (magyarul hangyakalács-) réteg borítja őket, amely olyan, mint egy süteménymorzsa. Az apró állatkák a finomságot elrágcsálják, a tulajdonképpeni mag pedig megmarad.”
Ilyen és ehhez hasonló anekdotikus, ám valóságos történeteket és gondolatokat oszt meg velünk a szerző, amelyek miatt letehetetlen ez a munkája is. Elsősorban természetkedvelőknek ajánlom ezt a kötetet, de nyugodtan megajándékozhatjuk felnőtt gyerekeinket és kamasz unokáinkat is ezzel a csodálatos szemléletű könyvvel.
(Peter Wohlleben: A természet rejtett hálózata – Felhőt csináló fák, nefelejcsek és hangyakalács, Park Könyvkiadó, 2022)
Szerző: Arday Géza író, irodalomtörténész
Fotó: Pixabay