Ahogy az életünk halad előre, tapasztalataink, értékrendünk és céljaink is változnak, s az sem ritka, hogy a világnézetünk is átalakul. Amit fontosnak tartottunk fiatalon – a karrier, a tanulmányok, az új kapcsolatok építése – idősebb korunkra háttérbe szorulhat. Egy elmélet, amely ezt a jelenséget igyekszik megmagyarázni, a szocioemocionális szelektivitás elmélete – elsőre talán bonyolult és kissé ijesztő névvel, nagyon egyszerű és érthető tartalmakat takar.

A szocioemocionális szelektivitás (SST) elméletét Laura Carstensen pszichológus dolgozta ki az 1990-es években. Az elmélet lényege, hogy az emberek társas kapcsolataik és céljaik kiválasztásában – vagyis „szelektivitásukban” – az életük előrehaladtával, az idősödés (ageing) folyamatában egyre inkább a pozitív érzelmi jelentőség alapján döntenek. Más szóval: minél idősebb valaki, annál inkább törekszik arra, hogy olyan emberekkel töltse az idejét, akikhez érzelmileg közel áll, akik boldogságot, megértést, nyugalmat és stabilitást hoznak az életébe. Ezzel szemben a fiatalabb emberek gyakrabban keresnek új kapcsolatokat, új lehetőségeket, hogy felfedezzék a világot, építsék a jövőjüket.

Az elmélet különlegessége az, hogy megfogalmazói és vallói szerint nem maga az életkor a kulcs, hanem az idő eltérő észlelése. Amikor úgy érezzük, hogy az időnk „korlátlan” – mint fiatalkorban –, hajlamosak vagyunk hosszú távú célokat kitűzni, kockázatot vállalni, új dolgokat kipróbálni. Ám amikor úgy érezzük, hogy az idő véges – ami gyakran idősebb korban tudatosul –, akkor az érzelmileg kielégítő, mély kapcsolatokat helyezzük előtérbe.

Ez semmiképpen sem egy pesszimista gondolatmenet vagy negatív hozzáállás, hanem inkább egy bölcsességen alapuló, tudatos fókuszálás arra, ami igazán számít. Az idősebb emberek gyakran megtanulják, hogy nem az számít, hány ember vesz körül minket, hanem hogy kik ők, és milyen minőségű a kapcsolat velük.
Fontos hangsúlyozni, hogy az idősebb korosztály természetes módon alkalmazza a szocioemocionális szelektivitás elvét, az esetek túlnyomó részében anélkül, hogy tudatában lenne az elmélet létezésének. Sok idős ember dönt például ösztönösen úgy, hogy nem tart fenn felszínes vagy megterhelő kapcsolatokat. Inkább a családtagokra, régóta ismert barátokra koncentrálnak. Ezzel együtt sokak számára egyre fontosabbá válik a meghittség, az őszinte beszélgetés, az együtt töltött minőségi idő – akár egy unokával, akár egy régi baráttal, akár egy újjal, aki ezt a lehetőséget adja az idősebb ember számára.

Az elmélet egyik legszebb üzenete, hogy az idősebbek jobban értékelik a „most” pillanatát, a jelenlétet. Nem a távoli jövőt hajszolják, hanem a pillanat szépségében keresik és találják meg az örömöt.
A szocioemocionális szelektivitás elmélete nem csupán egy magyarázat, hanem iránytű is lehet az idősebbek számára. Az élet ezen szakaszában nemcsak megengedett, hanem kifejezetten egészséges és bölcs dolog, ha bátran mondunk nemet az energiánkat elszívó kapcsolatokra, egyszersmind több időt szánunk azokra, akik valóban számítanak, s ezzel együtt élvezzük a „kis dolgokat”: egy jó beszélgetést, egy szép sétát, egy csodálatos természeti látványt, egy-egy mélyértelmű műalkotást, vagy éppen egy csésze teát a teraszon ülve. Ez az elmélet abból a szempontból is hasznos lehet, hogy segít megérteni, hogy az idősek nem "visszahúzódnak" a világtól, hanem szelektálnak – és ez a szelektivitás tudatos és értékes döntés.
Sokan gondolják úgy, hogy az élet az állandó izgalom, változatosság, dinamizmus, s ez elsősorban a fiatalok sajátossága. A szocioemocionális szelektivitás elmélete arra mutat rá, hogy az idősek életbölcsessége, kapcsolati tudatossága és érzelmi érettsége ugyanolyan fontos érték, kiegészítője az inkább fiatalokra jellemző tulajdonságoknak. Az idősebb generációk példát mutatnak abban, hogyan lehet egy lassított életsebességgel harmóniában élni másokkal, hogyan lehet megbecsülni a jelent, és hogyan lehet igazán értékes kapcsolatokat ápolni.
Ha Ön is tapasztalja azt, hogy már nem vágyik annyi új ismeretségre, hogy inkább a megszokott, szeretett emberek körében érzi jól magát, akkor ez nem gyengeség – hanem az életkorból fakadó természetes és bölcs alkalmazkodás. A szocioemocionális szelektivitás nemcsak tudományos fogalom, hanem az emberi élet egyik legszebb, legemberségesebb igazsága: hogy az érzelmi közelség, a szeretet és a meghittség az, ami igazán számít.

Szerző: Dr. Jászberényi József főiskolai tanár, gerontológiai kutató, az Odaadó Támogató Szakértője