Mozgásprogramok széles palettája áll rendelkezésünkre, hogy karbantartsuk testünket. De vajon eleget foglalkozunk-e a szemünk egészségével, és a szemmozgató izmok tréningezésével? Ennek ugyanis igen fontos szerepe van a megfelelő és biztonságos mozgásban, így a komplex fejlesztő programokban is kiemelten kell kezelnünk.
A térben való tájékozódás és a mozgás során az egyik legfontosabb szervünk a szem, hiszen állandó viszonyítási pontot biztosít. Kiemelkedő szerepe van a bonyolult mozgások szabályozásánál, követesénél, tanulásánál. Ezért is nagyon fontos a rendszeres szemészeti vizsgálatokon való részvétel és a látótér vizsgálata, a szemmozgató izmok tréningezése.
Az életkor előrehaladtával megváltozhat a látás élessége, erőssége, valamint a szemlencse rugalmassága is csökkenhet, ami befolyásolja a fókuszáló képességet. Ezek a testi változások nagyobb eséllyel okozhatnak egyensúlyvesztést, vagy vezethetnek eleséshez. Nézzük meg, pontosan milyen folyamat áll ennek a hátterében, és mégis hogyan segíthet a rendszeres szemtréning a mozgástartományok megőrzésében, fejlesztésében és a biztonságosabb mozgásban!
Az emberi agy egyaránt fontos szerepet játszik a hallásban, a látásban, a motoros kontrollban, az érzelmekben és a testtudatban is. Ehhez az úgynevezett predikciós képességet „használja”. Ez azt jelenti, hogy folyamatosan információkat raktároz el, hogy képes legyen alkalmazkodni a külvilághoz, a megváltozott körülményekhez, és tudjon reflektálni ezekre. Ezeknek az előzetes ismeretek segítségével eltervezi, hogy az adott cselekvést hogyan hajtsa majd végre. Amikor elindul a mozgás, akkor szenzoros információkkal ellenőrzi, hogy jól ítélte-e meg a helyzetet. Ha az ellenőrzés megerősíti, alátámasztja a helyzetre adott választ, akkor végbemegy a mozgás. Ha viszont cáfolja az előrejelzését, akkor optimális esetben alkalmazkodik, változtat a végrehajtáson. Tehát ha ez a képesség jól működik, az biztonságérzetet ad.
Az agyunk egyik fő feladata a túlélés biztosítása. Vagyis többek között az elesés kivédése is, hiszen ezzel is védi a test épségét, az egészség megőrzését. Ennek a feladatnak az ellátáshoz információra van szüksége, amit az egymással összefüggésben is álló érzékszerveink biztosítanak:
1. vizuális rendszer – a szem
2. vesztibuláris rendszer – a belső fül
3. proprioceptív rendszer – az izmainkba, ízületeinkbe és az ízületi szalagokba ágyazott érzékelősejtekből továbbított információk.
Ha ez a három rendszer jól működik, és megerősítik egymás jelzéseit, akkor érhető el optimális egyensúlyi állapot: a megfelelő testtudat és a biztonságos mozgásvégrehajtás.
A környezetünkből érkező információk legnagyobb részét a szemünkön keresztül kapjuk, mely információk az agyba jutnak. Ezek alapján tudatosul bennünk aktuális helyzetünk, a testünk elhelyezkedése a térben, és az agy a kapott információk alapján hozza meg a döntéseket. Így érthető, hogy ha a látás funkciója sérül, az hatással lehet minden mozgással kapcsolatos lépésünkre, testérzetünkre. De szövetekben kialakult feszesség is okozhatja a szemmozgások akadályozottságát.
Gondoljunk csak bele! Az agyunk fő feladata a biztonság megteremtése, a túlélés biztosítása. Ha a látóterünk beszűkült, a látási viszonyaink nem megfelelőek, akkor az idegrendszer nem fogja engedni a mozgástartomány bizonyos részét kihasználni. Ha ugyanis nincs információja arról a térről, akkor azt nem ítéli biztonságosnak. Ez alapján a látóér és a mozgástartományok beszűkülése sok esetben összefüggésben állnak.
Szemtréninggel fejleszthető a látótér, a fókuszáló képesség, és növelhető a mozgásterjedelem, oldódhatnak az izom- és kötőszöveti feszességek. Például egy nyaki, háti szakasz feszességénél, úgymond „beállt nyaknál” nagyon fontos, hogy a nyakat fájdalomküszöbön belül mozgassuk, és kössük össze a szemmozgató izmok tréningezésével. Ha ugyanis a beszűkült irányba tréningezzük a szem mozgásait, akkor az agy engedélyezni fogja az azirányú elmozdulásokat az ízületben. Ha semmilyen mozgás nem tud létrejönni a fájdalom miatt az ízületben, akkor kezdjünk csak a szemtréninggel.
Egy otthoni kis teszttel is megérezhetjük a szervezetünk komplexitását. Üljünk egyenesen, fejünk tetejére képzeletben kössünk néhány héliumos lufit, amik lazán, könnyedén felfele húznak. Az állunkat biccentsük le, picit húzzuk be, és fordítsuk oldalra a fejünket az első feszesség érzésig, a mozgáshatárig. Ugyanebbe az irányba, amerre a fejünket fordítottuk, vezessük a tekintetünket, mintha a hátunk mögé akarnánk nézni. Tartsuk ott a tekintetünket, és kis idő elteltével érezzük, ahogyan egy picit enyhül a feszességérzés, és még tovább tudjuk fordítani a fejünket. Végezzük el ezt a gyakorlatot a másik irányba is, és figyeljünk az esetleges különbségekre.
Zárásként pedig tudatosítsuk a szűrővizsgálatokon való részvétel fontosságát, a hétköznapi és a mozgásos tréningek során az optimális látási viszonyok kialakítását, szükség esetén a megfelelő szemüveget, de ne felejtsük el a szemmozgató izmok tréningezését sem, hiszen ezeket az izmokat ugyanúgy karban kell tartanunk, mint egész testünket.
Szerző: Csordás-Novák Mária, geronto-andragógus, komplex mozgásfejlesztő tréner és szenior tréner, az Odaadó Támogató Szakértője