A Siroki vár magaslatairól csodálatos panoráma tárul elénk. Ráadásul a nemrégiben felújított vár is tartogat számos érdekességet. Ezért megéri felkapaszkodni a hegyre, ahová kényelmes, de néha meredek út vezet. A vállalkozóbb kedvű túrázóknak pedig egy hosszabb túrát mutatunk be: Sirokról Szarvaskőre, és vissza. Kényelmes, de hosszabb túra, így némi felkészülést igényel.
Közepes erősségű túra
A túra hossza: 20-25 km
Időtartam: egész napos
Szintkülönbség: 400 m
A Mátra és a Bükk magaslatai között egy vulkáni sziklacsúcs tetején áll a Siroki vár, a Mátra legnagyobb várromja. Festői környezet öleli körbe, pazar kilátás nyílik a várfalak közt sétálva. Már ezért is megéri felkapaszkodni a hegyre.
A Siroki vár tövében parkoló van, gyalogos túránk innen indul. A kék túraútvonalat követjük, ez az országos kék túra 22- es szakasza. A kék jelzés a betonúton halad fölfelé, majd egy fenti tisztásnál, az utolsó nagy kaptató előtt ketté ágazik: az egyik a várhoz visz tovább a másik a szemközti csúcsra, ahol a Barát és Apáca sziklák állnak. Mi a túratársakkal egyeztetve megállapodunk, hogy a vár szépségeit, illetve a hegy gyomrába vájt bonyolult alagútrendszerét visszaérkezéskor látogatjuk meg.
Így utunkat folytatva jobbra tartunk a kék túraútvonalon. Hamarosan a Barát- és Apáca sziklákhoz értünk, amelyek népi elnevezése: Bálványkövek. A néphagyomány szerint a két szikla az egymást szerető, kővé vált barát és apáca. Folytatva utunk láthatjuk a Törökasztalt is: a sziklaalakzat csúcsát egykor lefaragták, vízszintesre kialakított felületébe mélyedéseket, medencéket, csatornákat, lyukakat véstek. Egykor – a feltételezések szerint – áldozati oltár lehetett.
Túraútvonalunkat követve cseres-tölgyes erdőn keresztül haladunk tovább. A lombokon keresztül átsejlő napfény jóleső melegséggel tölti fel a túrázót. Kétórányi kirándulás következik. Sajnos, útközben nincs kiépített pihenőhely, nincsenek a fáradt túrázók számára kialakított asztalok, padok. Így ebédünk az avaron ülve fogyasztjuk el, szomjunkat pedig a kulacsokban hozott vízzel oltjuk.
A vadon burjánzó természet szépsége vesz körül, ezért a nem túl gyakran felfestett kék jelzéseket nagyon kell figyelni. A továbbiakban széles földutakon megyünk, néhol kővel szórták fel. Hangosan kiáltunk, amikor felismerjük a távolban magasodó régi gémeskutat. Ez ugyanis azt jelenti, hogy Rozsnakpusztára érünk. Az egyetlen ház mellett földúton haladunk tovább, amit aszfaltút keresztez. Csapatunk tovább követve a kék kereszt jelzést, egy elektromos vezetéket pillant meg. Ebből tudjuk: nem messze vagyunk Szarvaskő településétől. Egyre több víkendházat, nyaralót látunk. Túratársam javaslatára felmegyünk Major-tetőn a kilátóra. Megéri, mert gyönyörű a kilátás. Mindannyian elővesszük telefonjaink, hogy lefotózzuk a látványt. A magasból megcsodálhatjuk a szarvaskői várromot is.
Majd utunkat folytatva, a falu pereméhez érve a klasszicista stílusú római katolikus templomhoz jutunk. Hosszú lépcsősor vezet fel a templomig, amin felgyalogolva a lábfújtatós, fémsípos faorgonát is hallhatjuk, ha éppen mise van.
A délutáni kávénkat és harapnivalót Szarvaskőn, a Sziklakert étteremben fogyasztjuk el. Némi pihenő, beszélgetés és a finom falatok elfogyasztása után visszafelé a már ismert útvonalon megyünk Sirokig.
Szerző: Palkovics Péter, az Odaadó Tudástár szerzője
Fotó: Nemzeti Örökségvédelmi Fejlesztési Nonprofit Kft.
Olvassa további cikkeinket az Odaadó Tudástár Szabadidő rovatában!