A magyar sajtót is bejárta az a történet, hogy 2021. március 25-én, a szlovéniai, planicai síugrósánc egy norvég versenyző, az olimpiai aranyérmes Daniel André-Tande súlyos sérülést szenvedett. A bemelegítő ugrások során elveszítette egyensúlyát, és belecsapódott a földbe, körülbelül 100 km/h-ás sebességgel. Több órán keresztül küzdöttek az életéért, majd néhány napig kómában volt, végül pár hónappal a balesete után visszatért a sáncokra, de már meg sem közelítette a régi eredményeit. Az utóbbi években súlyos depresszióval küzdött, s már az öngyilkosság gondolatával is foglalkozott, életét kilátástalannak és reménytelennek látta. Szerencsére a norvég szövetség pár éve elindította a Neste steg programot, amelybe beiratkozva új életet tudott kezdeni.
André-Tande legnagyobb problémája nemcsak az volt a balesete után, hogy félt leugrani, hanem az is, hogy rájött: mivel tanulni sohasem szeretett, sőt: iskolásként diszlexiával küzdött, így túl sok siker nem termett neki, nem is volt motivált a továbbtanulásban. Így szembesült azzal, hogy ha vége lesz a karrierjének, nem tud mit kezdeni magával, hiszen semmilyen szakmája nincsen.
Ekkor hívták fel a figyelmét a Neste steg (Következő lépés-programra), amelyet az olimpiai bizottság több szakszövetséggel és a katonasággal közösen indított 2019-ben (ötletgazdája az Amerikában tanult Tore Rynning-Nielsen közgazdász volt), és a célja az, hogy a munkaerőpiacra segítse a sportolókat és katonákat, akik már fontolgatják a versenysport, illetve a katonai pálya valamikori elhagyását. A program elsősorban csoportos és egyéni pályaorientációs konzultációt (jelenléti és digitális, Webinárium-formában) jelent, amikor a szakemberek felmérik és orientálják a sportolót és a katonát arra, hogy mivel kellene foglalkoznia, még aktív éveiben, hogy aztán egyre inkább ezen szakmai irányt választva, a versenysport elhagyása után új szakmájában találjon örömet és sikereket. A program irányokat jelöl ki, de ha szükséges, szakmai tanfolyamokat is szervez, amelyeken különféle szakképzettségeket lehet szerezni. 2020-tól megindult a szakiskolákkal is az együttműködésük, amely azért hasznos, mert az alkalmas sportolót vagy éppen a katonát, be lehet iskolázni, és pár év múlva új szakmát tud szerezni.
Nagyon fontos lenne hazánkban is egy ilyen globális sportolói program elindítása, mondjuk „Új Esély”-néven, amelyben nemcsak egy-egy sportágban, néhány lelkes edző vagy éppen felnőttképző szakember jóvoltából, hanem a teljes potenciális kört érintve elindulna egy szakértői program, amelybe bármely aktív sportoló jelentkezhetne, aki végiggondolja azt, hogy a sportolói élet voltaképpen csak pár évtizedből áll, s utána egy sikeres polgári életnek kell következnie, remélhetőleg többször annyi ideig, mint ameddig az ember sportolt. Ehhez rengeteg szakembert kínál a felnőttképzési szakma egyetemi-kutatói és piaci köre is, érdemes volna élni ezekkel a lehetőségekkel.
Szerző: Dr. Jászberényi József főiskolai tanár, gerontológiai kutató, az Odaadó Támogató Szakértője