Amikor egy szerettünk kórházba vagy bentlakásos szociális intézménybe kerül, az érzelmi és fizikai teher, de akár még a szellemi is (például egy Alzheimer-kóros hozzátartozó esetében) hatalmas lehet a családtagok számára is. A közvélemény általában a betegek gyógyulására és jólétére koncentrál, esetleg a szakápolók és az orvosok megfelelő regenerálódására (vö. pl. a dolgozói burnout-jelenség hatalmas szakirodalma), de gyakran elfelejtjük, hogy hozzátartozók, akik nap mint nap látogatják és gondozzák az érintetteket, sőt: akár benn is alszanak az intézményben, szintén jelentős terhelésnek vannak kitéve. A gondozók hospitalizálódása – vagyis az a jelenség, amikor a hozzátartozók szinte „bentlakókká” válnak a kórházakban és egyéb egészségügyi intézményekben – egyre gyakoribb probléma. Ennek kapcsán fontos megérteni, hogy nemcsak a fiatal és idős betegeknek van szükségük pihenésre és támogatásra, hanem azoknak a családtagoknak is, akik intenzíven részt vesznek az ápolási-gondozási tevékenységben…

A kórházban vagy idősotthonban fekvő betegek hozzátartozói gyakran vállalják, hogy napi szinten szintén látogatják és támogatják szeretteiket – ez a rendszereket jól ismerve azért is szükséges, mert a személyzet is látja, hogy a tartósan bentlakó személy fontos számos másik embernek is, így ez őket is nagyobb gondoskodásra serkenti. Ez a rendszeres jelenlét viszont érzelmileg és fizikailag is kimerítő lehet. A folyamatos stressz, az alvás- és pihenéshiány, valamint a saját életük háttérbe szorítása idővel komoly egészségügyi kockázatokat hozhat a lelkiismeretes hozzátartozó vagy éppen barátként, szomszédként ápoló számára is. 

Az érzelmi stressz a gondozók egyik legnagyobb kihívása. Az aggodalom és a bizonytalanság, amely a szerettük állapota miatt fennáll, állandó lelki nyomást jelenthet. Az érzelmi kimerülés depresszív tünetekhez, félelemhez, szorongáshoz, szélsőséges esetben akár depresszióhoz, vagy más lelki-mentális egészségügyi problémákhoz vezethet.

A fizikai kimerültség szintén jelentős probléma lehet. A gondozók gyakran hosszú órákat töltenek a kórházban, akár benn is alszanak, és sokszor olyan feladatokat is elvégeztek, amelyeket a szakápolók végeznének, ha a családtagok nem lennének jelen. Az ilyen feladatok közé tartozik az étkeztetés, az ürítkezés megoldása, a személyes higiénia egyéb biztosítása (pl. mosdatás) és a mozgásban való segítség. Ezek a fizikai események különösen megerőltetőek lehetnek, különösen hosszú távon és különösen azoknál, akik maguk sincsenek túl jó fizikai állapotban. 

Annak érdekében, hogy a gondozók is megőrizzék saját egészségüket és jóllétüket, fontos, hogy ők is rendszeresen és megfelelő mértékben pihenhessenek és támogatást kapjanak. Számos módja van, hogy a gondozó terhelését csökkentsük és biztosítsuk számukra a szükséges pihenést.

A gondozási feladatokat például meg lehet osztani több családtag között, így csökkentve az egyes személyek terhelését – nem helyes például, ha valaki egy fekvő beteg mellett egyszerre 2-3 napnál többet tölt, ilyenkor családtagoknak, barátoknak be kell segíteni, akár csak pár órára is. Fontos, hogy a családtagok közösen dolgozzanak ki egy beosztást, amely lehetővé teszi, hogy mindenki megfelelő időt töltsön pihenéssel és saját ügyeinek intézésével – hiszen azt se felejtsük el, hogy az embernek közben számlákat kell fizetnie, lejárt okiratokat megújítania, s saját egészségügyi állapotát is fenn kell tartania, akár orvosi ellenőrző vizsgálatokkal.

A szakápolói szolgáltatások igénybevétele szintén fontos szerepet játszhat a gondozók tehermentesítésében. A szakápolók szakértelme és tapasztalata biztosítja, hogy a beteg megfelelő gondozásban részesüljön, míg a családtagok pihenhetnek és feltöltődhetnek. Ugyanígy több intézményben vannak szociális segítők, akik ha csak pár órára is, de tudják a gondozók terheit csökkenteni. 

A gondozók számára minden kórházban és az otthonok nagyobb részében elérhető pszichológiai támogatás segítséget adhat a mentális és érzelmi terhek kezelésében. A csoportos terápiák, egyéni konzultációk és támogató csoportok lehetőséget nyújtanak arra, hogy a gondozók megosszák tapasztalataikat és érzelmeiket, valamint segítséget kapjanak a stressz kezelésében. Egy támogató csoport előnye az is, hogy az ember szembesül az igazsággal: nem csak az ő hozzátartozója lehet súlyosan beteg, számos ember szenved hasonló problémáktól. 

A kórházaknak és más egészségügyi intézményeknek is fontos szerepe van abban, hogy támogassák a gondozókat. A gondozók számára biztosított pihenőhelyek, akár pihenőszobák, a látogatási idő rugalmassága, a dolgozók hatékony és empatikus kommunikációja, és az intézményeken belüli pszichológiai támogatás mind tudjanak elérni, hogy a gondozók megfelelően gondoskodhassanak saját egészségükről is, és ezzel erőt tudjanak adni az ápoltnak is.

A gondozók hospitalizálódása egy olyan kihívás, amelyet nem szabad figyelmen kívül hagyni, a világ egyetlen kórháza és idősotthona kapcsán sem. Ahhoz, hogy a betegek a legjobb ellátást kapják, és a gondozók is megőrizhessék egészségüket és jólétüket, fontos, hogy minden érintett fél számára biztosítsuk a szükséges támogatást és pihenést. A családtagok együttműködése, a szakápolók bevonása és a megfelelő pszichológiai támogatása mind befolyásolhatja, hogy a gondozók is megkapják a szükséges figyelmet és törődést. Ez pedig egy win-win játszma, mindenki jól jár vele. 

Szerző: Dr. Jászberényi József főiskolai tanár, gerontológiai kutató, az Odaadó Támogató Szakértője