A mozgatószervrendszeri problémák között a derékfájás bizonyosan dobogós helyen szerepel. Nézzük meg, milyen tényezők állnak általában ennek az állapotnak a hátterében, és mikor milyen szakemberhez érdemes fordulni.
„A legmagasabb szintű bizonyítékok mutatják, hogy az orvosi rendelőkben derékfájdalommal jelentkező pácienseknek valójában mindössze 1-2 százaléka igényel orvosi ellátást, 5-10 százalékuknak a gyógytorna (lenne) a megfelelő terápia, 90 százalékuknak pedig egyikre sincs szüksége, sőt, valójában nem is igazán számít betegnek.” (Feövenyessy Krisztina)
Kezdjük azzal, hogy körülbelül 30 éves kor felett, ha bárkinek a gerincéről készítenénk képalkotó vizsgálatot, minden bizonnyal találnánk elváltozásokat. Akkor is, ha ez semmilyen tünetet nem okoz. Az életkor előrehaladtával ugyanis teljesen természetes változások jelennek meg, amelyek nem okoznak fájdalmat.
A helyzet akkor éleződik ki, amikor a fájdalom megjelenik. Helyesebben fogalmazva nevezhetjük ezt a szervezet vészjelzésének, ugyanis a fájdalom azt jelenti, hogy életbe lépett a védőmechanizmus, vagy gyulladás alakult ki. Ekkor kellene figyelnünk még inkább a testünk jelzéseire, és megkeresni az okot és a megfelelő megoldást.
Nagyon gyakori eset, hogy egy akut derékfájással az orvost meglátogatva egy-két gyulladáscsökkentővel, injekcióval és a lumbágóval, mint diagnózissal távozik valaki, hogy hát ez a helyzet, pihenjen.
Először is érdemes tudni, hogy a lumbágó szó azt jelenti: derékfájdalom. Magyarul nem vagyunk előrébb. Ha ezek után valaki megnyugszik és sokszor a mozgástól félve, – hogy újra kezdődik az egész elölről – passzív pihenésbe kezd, és még kevesebbet mozog, csak egy ördögi körbe kerül.
Ugyanis, ha megkeressük, mi az oka a fájdalomnak, ott fogjuk találni a megoldást is. A leggyakoribb esetekben a mozgatószervrendszeri problémák, így a derékfájás okai közt is a mozgáshiány, az inaktív életmód áll. Ezesetben a szövetek ugyanis nem kapnak megfelelő terhelést, tápanyagellátást, nem tudnak egészségesen működni.
Ha viszont sportolunk, de folyamatosan egyoldalú terhelést adunk a szervezetünknek, ugyanoda kerülhetünk. A testünknek folyamatos, változatos és harmonikus terhelésre lenne szüksége az egészséges működéshez.
Inaktivitás, stressz és túlterhelés hatására pedig az izmot körülölelő kötőszövet merev, feszes és rugalmatlan lesz, ami sokszor derékfájást eredményez. Jó hír viszont, hogy nagyon hamar és jól kezelhető.
A derékfájdalmak 90%-a ebbe a csoportba tartozik, ami azt jelenti, hogy a fájdalom mögött nincs kimutatható elváltozás vagy sérülés (az izom- és kötőszöveti feszességeket nem vizsgálják itthon képalkotó eljárással). Általában ekkor születik a lumbágó, mint diagnózis. Amire ilyenkor szükség lenne az nem más, mint a páciensek felvilágosítása és motiválása, hogy a megoldást a mozgásban kell keresni. Az ok, így a megoldás is a mindennapos, rendszeres és változatos mozgásban található. Szükség esetén egy holisztikus szemléletű tréner, edző, mozgásterapeuta tud ebben segítséget adni.
Természetesen vannak olyan esetek, amikor komolyabb probléma áll a háttérben – az esetek 5-10%-ában. Ilyen, amikor neurológiai, idegi érintettség van a háttérben, amit jelezhet például zsibbadás, érzéskiesés, vizelettartási zavar… Ez esetben mindenképp és mihamarabb fel kell keresni egy gyógytornászt, aki a megfelelő terápiával tud segíteni és majd elindítani az aktívabb életmód felé.
Súlyos és szisztémás kórképek esetén szakorvosi ellátásra van szükség, mint a gyulladásos megbetegedések, fertőzések, törések. Ez az esetek 1-2%-ára jellemző. A megfelelő szakorvosi ellátás után viszont itt is központi szerepet kellene kapnia a komplex mozgásterápiának egyrészt a rehabilitációban, másrészt a prevencióban.
Összegezve tehát ne törődjünk bele a derékfájásba, hanem derítsük ki a valódi okot, és keressük meg a megoldást! A legfontosabb pedig az, hogy maradjunk mozgásban, hiszen ebben van az egészség kulcsa!
Csordás-Novák Mária geronto-andragógus, szenior tréner, az Odaadó támogató szakértője