60 év felett, fiatalos lendülettel veti magát bele újabb és újabb kihívásokba. Szegő Panni egy vidám, közvetlen, az életet szerető 64 éves feleség, nagymama, aki úgy döntött, a sporttal teszi színesebbé az életét 50 felett. Az elsők között volt 2020-ban, akik átúszták télen a Balatont, éppen készül megtanulni biciklizni és boldog házasságban él Endrével, aki a Balaton-átúszásokra is elkíséri.
Volt egy norvég újságíró barátom, aki átúszta a Balatont. Ez nagyon piszkálta a csőrömet. Igazából ez adta meg a kezdőlökést.
Érdekes, ahogy az én életembe jött a sport, mert valójában az volt a gondom, hogy engem nem tanítottak meg arra, hogy a mozgás egy jó dolog. Csupa negatív élményem volt a suliban, amit sokáig cipeltem magammal. Nagyon szerettem úszni, jól is ment, de mumpszom lett, aminek köszönhetően a nagyon ígéretes sportpályafutásom szinte az elején derékba tört.
50 éves elmúltam, amikor először átúsztam a Balatont, utána azt kérdeztem magamtól, hogy „miért nem előbb?”.Ugyanis kerestem magamnak egy csapatot - a Vasembereket -, amelyik befogadott és segített kijavítani a hibákat. Ők nagyon sokat tettek azért, hogy élvezzem. Sajnos nem tartott sokáig ez a dolog, mert a Dagályból, ahol voltak az edzéseink, el kellett jönnünk. Később a #beúszás csapat tagja lehettem, majd az 5ösLevegő Úszósport Egyesületben gyakorolhattam és persze a Nemzetközi Hidegvíztörzs Egyesületben is. Az úszás szeretete azonban megmaradt, és most is a Balaton átúszásra készülök.
Az úszás nagy szerelem, ami mellé a futás is társult. Elkezdtek jópofa futóversenyekre elrángatni, ami aztán jól sült el. Az én távom az 5 kilométer, többre már nehezen vagyok rávehető, mert mentálisan nehezen viselem. Magyarán: halálra unom magam 5 km után. Viszont fogadalmat tettem magamnak Monspart Sarolta (magyar tájfutó világbajnok – a szerk.) emlékére. A férjem sportoló volt, aki Sacinál is sportolt, és ő egyszer rám nézett, és azt mondta, „benned 10 km van”. Amikor meghalt, elhatároztam, hogy az ő tiszteletére teljesítem a távot. Tavaly a Szigeten abszolváltam a 10 km-t.
Hogy nem hiszik el, hogy valóban 64 éves vagyok. Nem is érzem magam annyinak, inkább 30-40 között járok fejben. Abban a pillanatban, hogy az ember elfogadja a tényleges korát, bele is öregszik. Biztos vagyok, hogy a sport jó pár évet lefarag. Jó közérzetet ad, boldogságot okoz, megfiatalítja az ember lelkét. A lényeg, hogy legyenek tervek, legyenek álmok, a sportolás egy jó módja az új célok kitűzéséhez. Óriási érzés, amikor teljesítek egy versenyt. Nem fakadok sírva, ha valami nem sikerül adott időn belül, szeretek is közben Mp3-on zenét hallgatni, ami miatt lassabb is vagyok. Sőt, társaság nélkül valószínűleg lusta is lennék elmenni mondjuk futni. Tehát abszolút az élményt keresem ezeken a versenyeken, nem az eredményt hajszolom.
Elsősorban rengeteg barátot. Baromi jó érzés, hogy elmegyek egy tömegrendezvényre, és sok ismerős köszön rám, integetnek, egy jó közösséget alkotunk. A sportnak hála rengeteg érdekes és értékes emberrel ismerkedtem meg. Az úszásnak köszönhetem, hogy a barátomnak mondhatom Zimányi Andrást, akivel először átúsztuk a 7 fokos Balatont, ő a civil életben kamionsofőr. Jártam edzeni Szlavicsek Gizellához, aki átúszta a La Manche-csatornát. Személyesen ismerem Patkás Tamás nyílt vízi paraúszót, akinek a vonat levágta mindkét lábát, de úszott a Boszporusznál, versenyzett ép sportolókkal, egy igazi példakép. Ezek a kapcsolatok fontosak számomra.
Sok jó kalandban volt már részem, átúsztuk a Dunát, a Balatont, futottam Bécsben, de amire a legbüszkébb vagyok, hogy 3 évvel ezelőtt annak a csapatnak voltam a tagja, amelyik először úszta át a Balatont télen.
A Balaton átúszás után kacérkodom egy Tisza átúszással. A bringázás kimaradt az életemből, de a Városligetben van oktatás, amire már bejelentkeztem. A lányom egyszer elvitt rollerezni, akkor kiderült, hogy nincs jó egyensúly érzékem, de megpróbálok ezen javítani.
Az egész családom sportos, én csak később kaptam észbe, de most hogy végre én is aktívabb vagyok, nagyon támogatnak. A férjem a legtöbbször elkísér, és ez plusz öröm számomra, hogy együtt éljük át ezeket az élményeket.
A családjában mindenki cukorbeteg volt, így pontosan tudta, hogy a hajlam neki is megvan a diabéteszre.
- 2015-ben lettem cukros, szedek gyógyszert, de az életem sokban nem változott, mert mindig is követtem a diétás étkezést. Viszont a doki mindig nagyon megdicsér, hogy szépek az eredményeim. Anyukámmal is sokat sétáltunk, ami után mindig alacsonyabb lett a vércukorszint. A sport nagyon jó hatással van tehát a cukorbetegségre is.