Örömmel láthatjuk, hogy négyévente nem csak az egészséges, de a fogyatékkal élő sportolók is versenyeznek az olimpiai helyszíneken, és sikereik a szurkolóktól egyre nagyobb elismerést kapnak. Kevesebben tudják azonban azt, hogy már több évtizede a 60 év felettieknek is rendeznek ötkarikás versenyeket, s számos olyan helyi küzdelmet is, amelyet a szervezők olimpiának neveztek el.
Az Egyesült Államokban, ahol az anyagi jólét és a jó egészségi állapot először engedte meg az egész világon, hogy idősebb korban az emberek széles csoportjai sportoljanak és versenyezzenek, 1970 júniusában került sor az első Szenior Olimpiára, a Los Angeles-i Colosseumban. (Hivatalos neve: Senior Sports International Meet volt). Ez a sorozat azóta a tengerentúl idősebb sportolóit meghívva rendszeresen folytatódik, eleinte Los Angelesben, később már más városokban is: 2023-ban pl. Pittsburghben már a 19. „amerikai szenior olimpiát” rendezték meg, s 2000-től téli változat is létezik.
Az amerikai sikereket látva 1975-ben hívták életre az első nemzetközi szenior olimpiát, amelyen 50 év felettiek vettek részt a kanadai Torontóban, 30 nemzet 1600 sportolójának részvételével. 1976-ban a Los Angeles melletti Irvin volt a színhely, míg az 1977-es találkozót Göteborgban bonyolították le. 1983-ban Puerto Ricóban rendezték a versenyeket, s ennek a sorozatnak a sztárja a 88 éves svéd Sven Fáik volt, aki saját korkategóriájában hét aranyérmet szerzett a játékokon. 20,2 mp alatt futotta a 100 métert, és egyedüliként ért célba a 37 fokos hőségben megtartott 10 km-es terepfutáson. Faik példája jelzi, hogy az induló a fair play szellemében korsávokban versenyeznek – ez érthető is, hiszen egy 80-85 éves ember már kevéssé tud versenyezni egy 60-64 évessel. Általában ezeken az olimpiákon a következő korsávokban versenyeznek a sportolók: 50-54; 55-59; 60-64; 65-69; 70-74; 75-79; 80-84; 85-89 és 90+ esztendők.
1989-ben Dánia, 2002-ben az ausztráliai Melbourne adott otthont a versenysorozatnak, utóbbi rendezvényen 97 nemzet 28 400 versenyzője, 31 sportágban vett részt. 2005-ben Kanadában, 2009 októberében ismét Ausztráliában, Sidney-ben rendezték a küzdelmeket, itt 98 ország 45 ezer indulója 28 sportágban versenyzett. Ezen az olimpián magyar szenior vízilabdacsapat hét mérkőzéséből hetet nyert, a döntőben a házigazda ausztrálokat verték 5-3-ra, így aranyérmet szereztek.
A témában kiemelendő még, hogy létezik egy nemzetközi szervezet, az International Masters Games Association, amely már 30 év feletti korcsoportoktól szervez kontinentális és nemzetközi világjátékokat szerte a világon a sportolóknak.
A nagy olimpiai versenyek mellett vannak kisebb sportrendezvények is, amelyeket a szervezők szenior olimpiának neveznek, így 1987-től Utahban rendszeresen vendégül látják az 50 év feletti sportolókat egy nemzetközi küzdelemsorozatban, amelyet Világjátékoknak neveztek el. 2018-ban már 11 033 sportoló vett részt a világ minden tájáról ezen a nagy szenior sportversenyen, köztük 349 softball-csapat és 213 röplabdacsapat.
Közép-Európában is gyakran neveznek szenior ötkarikás sportversenyeket, pl. 2003-ban Szenior Olimpiát szervezett a XIII. kerületi önkormányzat saját és testvérvárosi csapatok részvételével. Az egyéni pingpong-, úszás-, sakk-, tenisz- és bowlingversenyek mellett csapatok is megmérkőztek egymással. 2006-ban pedig Kassán, 150 fős mezőnyben 58 év feletti nők és 60 év fölötti férfiak küzdöttek egymással különböző sportágakban – ezt a versenyt is szenior olimpiának nevezték.
Mi ezeknek a rendezvényeknek a haszna? Kétségkívül elmondható, hogy a rendszeresen sportoló emberek saját sporttársaikkal találkozhatnak, illetve a nézők – tartozzanak bármely korosztályhoz is – kedvet kapnak a versenyző időseket látva a rendszeres testmozgáshoz. Mindezeken túl a győztesek saját hazájuk, városuk vagy éppen kerületük jóhírét öregbítik, büszkeséget okozva szűkebb pátriájukban.
Szerző: Dr. Jászberényi József főiskolai tanár, gerontológiai kutató, az Odaadó Támogató Szakértője