Az utóbbi években egyre több magányos időssel történik, hogy mesterséges intelligenciával – például AI-chatbotokkal – kezd beszélgetni. Legyenek özvegyek, vagy kapcsolatban élők, de figyelmet kevéssé kapók, ezek a programok mindig elérhetők, kedvesek, és úgy tűnik, figyelnek ránk. De vajon valódi társaságról van szó, vagy csak egy csalóka illúzióról?

Időskorban gyakori jelenség, hogy kapcsolati hálónk szűkül: a gyerekek elköltöznek, a barátok elfoglalttá válnak vagy elhunynak, a mindennapi beszélgetések ritkulnak. Ilyenkor csábító lehet egy „partner”, aki mindig türelmesen hallgat, nem kritizál, és nem fárad el. Egy AI-chatbot látszólag pont ilyen: mindig kedves, sosem unja meg a hallgatást.

A valóság azonban más. Bármennyire is intelligens, egy AI sosem érez igazán. Nem tud együttérezni egy veszteség, nem örül az unoka rajzának, és nem reagál valódi emberi hangulatra. Csak előre betanított válaszokból dolgozik, amelyek azt próbálják tükrözni, amit a legtöbb ember „helyesnek” gondol. Jeffrey Hall, a Kansas Egyetem kutatója így írta: „A chatbot olyan, mint egy barátságízű, de tápanyagmentes turmix – látszólag kapcsolat, de hiányzik belőle a valódi tartalom.”

Rövid távon az AI csökkentheti a magányt. Hosszabb távon azonban veszélyes lehet: ha úgy érezzük, van már megértő „társunk”, kevésbé keresünk valódi emberi kapcsolatokat, ami fokozza az elszigetelődést. A Harvard Egyetem 2024-es kutatása szerint az AI-chatbotok átmenetileg enyhítik a magányt, de hosszú távon sokan még elszigeteltebbnek érezték magukat, mert elhanyagolták élő kapcsolataikat.

2025-ös tanulmányok azt is kimutatták, hogy sok felhasználó érzelmileg kötődik az AI-hoz, és elvárásai az emberi kapcsolatokban is változnak: mindig kedves, türelmes partnerre számítanak, akárcsak a gépnél. Ez konfliktusokhoz vezethet a valós életben. Ráadásul az AI-val megosztott személyes adatok gyakran céges adatbázisokban végzik, ami adatvédelmi kockázatot jelent.

Dmytro Klochko, a Replika egyik alapítója 2025 júniusában így fogalmazott: „Olyan gépet szerettünk volna létrehozni, amelyben egy lélek is otthon érezheti magát.” Szép gondolat – de épp ez a veszély: sokan tényleg úgy érzik, a program valódi társ. Pedig a gép nem tud szeretni, nem tud nevetni, és nem tud együttérezni.

Az AI lehet átmeneti eszköz, de nem helyettesítheti a valódi emberi kapcsolatot. A figyelem, az érintés, az ölelés, a közös nevetés – ezek mind emberi élmények. Egy rövid, személyes beszélgetés többet ér, mint órák a chatbotokkal. Ha magányosnak érzed magad, keresd a valódi kapcsolatot: családtagokkal, barátokkal, közösségekben, klubokban, tanulócsoportokban.

A gépek nem ítélkeznek – de nem is szeretnek. A valódi figyelem és törődés mindig emberektől érkezik.

Szerző: Dr. Jászberényi József főiskolai tanár, gerontológiai kutató, az Odaadó Támogató Szakértője