Biztosan meglepődik a kedves olvasó, amikor arról írok, hogy az olasz főváros, Róma nincs messze nekünk, magyar turistáknak, hiszen jól tudjuk, hogy ha autóval megyünk, akkor 12-14 óránál kevesebb idővel csak a közlekedési szabályok durva megsértésével tudnánk odaérni, és repülővel (a minden nap repülő fapadosokkal, de az igényesebb légitársaságokkal is) másfél óra az utazás – igaz, a becsekkolással ez is eléri a három órát. Igen, ez utóbbi, ez a pár órás lehetőség ihletett arra, hogy leírjam: milyen, unokákkal közös, intergenerációs programok várhatnak minket az Örök Városban, amelyek nagy élményeket adhatnak idősebbnek és fiatalabbnak egyaránt. 

Ha vállaljuk a másfél órás repülőutat, és a Fiumicino vagy a Ciampino reptérről busszal vagy vonattal eljutunk a Termini pályaudvarra, s onnan a szállásunkra, s másnap elindulunk felfedezni a várost, kiderül, hogy rengeteg közös programot tudunk szervezni, ahol kicsik és nagyok egyszerre jól érzik magukat. Mindjárt, ha jó az idő, nagyot sétálhatunk a Villa Borghese parkjában, amely nagyobb mint a Városliget, csónakázhatunk, de egy pokróccal és némi étellel a kezünkben piknikezhetünk is. Közben megcsodálhatjuk az összes olyan híres ember mellszobrát, akik sokat tettek az Örök Városért. 

Ha meguntuk a pihenést a Borghese palota festményei és szobrai között sétálgathatunk a légkondicionált termekben, de ha a fiatalok nem szeretik az úgynevezett magas művészetet, várja őket a Vigamus, a videójáték-múzeum, ahol a régi Sinclair ZX Spektrumoktól és Commodore 16-osoktól kezdődően rengeteg játék várja őket, jó állapotban, s ami még jobb hír: mindegyikkel játszani is lehet! Ilyenkor mama, papa és a gyerekek egyszerre játszhatnak: mi felidézhetjük gyerekkori emlékeinket, ők pedig átélhetik a kissé egyszerűbb, de a maiakhoz hasonlóan izgalmas játékok varázsát.

Akik szeretik a tűzoltók vagy a rendőrök világát, ellátogathatnak a Tűzoltó Múzeumba (Museo Storico dei Vigili del Fuoco), vagy éppen a Rendőrautók Múzeumába (Museo delle auto della Polizia di Stato), amelyekre előre be kell jelentkezni, s ebben az esetben még tárlatvezetést is kapunk.  

Ha unokánk szeret gördeszkázni vagy görkorcsolyázni, egy fantasztikus pályát találhatunk neki a Colosseum „felett” – a metróállomástól a Colosseum mögött haladva egyszercsak elérjük a „katlant”, ahol különféle ugratókon és körpályákon gyakorolhatnak a gyermekeink. 

És természetesen, ha ott járunk a Colosseumnál, legalább egyszer érdemes be is mennünk, s megcsodálni a gladiátorok stadionját, ahol életre-halálra ment a küzdelem, és érdemes egy kicsit sétálni a Forum Romanumon, de előtte a Colosseum könyvesboltjában vegyük meg azt a könyvet, amelyben a régi írásvetítőkhöz hasonlatosan egy átlátszó fóliát lapozhatunk a jelenkori képre, ami kiegészíti, s megmutatja, milyen volt az épület és környéke az ókori Róma virágzása idején.

Végül pedig, ha már mindent meguntak az unokák, menjünk ki vonattal (ferroviával) a Pyramide állomástól a Lido-ra (csak arra figyeljünk, hogy nem a Lido Nordnál, hanem a Lido Centralé-nál kell leszállnunk). Kifekszünk a homokra, és élvezzük a tenger zúgását. Ha pedig megéhezünk, egy közeli trattoriában, pizzériában vagy éppen oysteriában (tengeri ételek étterme) olcsón ehetünk is.

Róma tehát egyszerre van messze és közel, leginkább tavasszal és kora ősszel érdemes kipróbálni, intergenerációs formában is. Tegyük meg, nem fogunk csalódni!

Szerző: Dr. Jászberényi József főiskolai tanár, gerontológiai kutató, az Odaadó Támogató Szakértője