Monspart Sarolta tájfutó világbajnoknőről, a Lyme-kórt legyőző csodálatos akaraterejű sportolóról könyvek, cikkek, filmek szólnak. Jó hír, hogy azt is sokan tudják: az állam által is támogatott, országos gyalogló hálózat kitalálása, és első lépéseinek megszervezése is az ő nevéhez fűződik, ezt viszik tovább az utódai, egyre több embert megmozgatván az idősebb korosztályban. E sorok írója sok előadást tartott közösen Monspart Saroltával, de most - emlékéhez híven - nem személyes történeteket oszt meg az olvasóval, hanem arra hívja fel a figyelmet, amit Sarolta élete utolsó három évtizedében megállás nélkül hirdetett - mozogj az életedért!
Pár nappal ezelőtt Budafokon volt dolgom, ami nekem mindig különleges esemény, hiszen 1975. és 1990., illetve 2000. és 2011. között ott éltem. Mivel feleségem kevésbé ismeri a környéket, bejártuk nemcsak a Leányka utca környékét, hanem felmentünk a hegyre (Promontor jelentése: a hegy mentén), s bejártuk a Szentendrére vagy az olasz kisvárosokra emlékeztető sikátoros hegyi utcákat, s folyamatosan meséltem neki, hiszen minden sarokhoz, és az épületek legtöbbjéhez fűződött valamilyen emlékem, főként a gyerekkoromból. Észre sem vettük azt, hogy már több órája sétálunk, s amikor visszatértünk a lakótelepi parkolóba, a telefonunk jelezte, több mint 10.000 lépést tettünk meg az elmúlt órákban!
Miért fontos ez a téma? Természetesen nem elsősorban Budafokért, amit persze a Borfesztivál idején mindenképpen érdemes meglátogatni, hanem azért, mert alapvető igazság: ott tudunk legjobban mozogni, sétálni, ahol ismerős a terep. Ez nemcsak azért lényeges, mert az ember minden kátyút, járdaszegélyt, akadályt ismer, hanem azért is, mert az emlékekről való pillanatnyi vagy hosszabb gondolkodás a mozgás monotonitását oldja, a feszült célratartást kisebb-nagyobb mértékben lazítja. Márpedig - ahogyan ezt Monspart Sarolta rengetegszer hangsúlyozta - nemcsak az a lényeg, hogy mozogjunk rendszeresen, hanem az is, hogy ez a mozgás laza izomzattal történjen, például ne a kijelzőre meredjünk, amely növekvő számsoraival jelzi, hogy közel a kitűzött lépés- vagy futásmennyiség. A helyes mozgás az, amikor élvezzük a sportolást, feloldódunk benne, egyfajta “flow” állapotban - ehhez pedig nemcsak egy jó zene, hanem egy jó mozgáskörnyezet is hozzájárulhat. Nem a fájdalmat, nem a feladatot és nem a célt nézzük, hanem önfeledten mozgunk. Ilyenkor telítődik a szervezetünk energiával, és a mozgás után nagyon jól érezzük magunkat.
Így volt ez velünk, budafoki sétálókkal is. Visszaültünk az autóba, hazamentünk, és mindketten folytattuk a szellemi munkát, amit bőven éjfél után fejeztünk be. Nem voltunk fáradtak, hiszen a tartalmas mozgás kellemes élményére emlékeztek izmaink, s a vérkeringésünk is helyreállt a kényelmes, laza séta révén.
Monspart Sarolta idén lenne 80 esztendős, és sajnos már több mint három éve nincsen közöttünk. Az ő tanítása pontosan ez volt: mozogj, de a mozgás ne legyen kényszer, szeretetből végezd, épüljön be automatikusan a mindennapi életrendedbe, ha kell, a mentálhigiénés struktúrák legmélyére. Ha ez megtörténik, akkor valóban egészségesen és hosszú ideig fogunk élni - persze természetesen csak akkor, ha a szellemi, lelki és a spirituális karbantartásunkra is figyelünk! Emlékezzünk Monspart Saroltára, fontos ismernünk az ő példaértékű élettörténetét, de még fontosabb az ő tanítása, amit követnünk kell, minden nap.
Szerző: Dr. Jászberényi József főiskolai tanár, gerontológiai kutató, az Odaadó Támogató Szakértője