Az új év első időszakában az egyik leggyakoribb fogadalom az egészségesebb életmód bevezetése és a fizikai aktivitás növelése. Ám sokszor nehezen tartható az előre tervezett tempó és a változtatás is gyakran nehezebb, mint gondolnánk. Nem könnyíti meg ezt az sem, mikor a nyomás kívülről érkezik. Sokszor a segítő szándék épp az ellenkezőjét érheti el. Nézzük meg mit tehetünk, ha másoknak szeretnénk segíteni – vagy épp saját magunkon?
jobban erőltetünk valamit, az annál nehézkesebbé válik. Sokan külső motivációval próbálnak elérni célokat, de amíg nem születik meg a saját elhatározás, addig mindez könnyen okozhat frusztrációt. Éppen ezért nem érdemes másokra erőltetni bizonyos mozgástípusokat, bevált edzés időpontokat, „szuper praktikákat”. Adjuk meg a lehetőséget és legfőképp a döntés lehetőségét, hogy mindenki megtalálhassa a saját útját. Kötelező dolgok helyett a támogatás és a bíztatás legyen a kulcsszó.
Sokan úgy próbálnak meg másokat rávenni a mozgásra, hogy arra az órára viszik el a mozgásra motiválandó személyt, amit ők maguk szeretnek. Csakhogy nem vagyunk egyformák, ahogyan a hangulatunk, temperamentumunk, fizikai adottságaink vagy éppen egészségi állapotunk sem, nem beszélve a szükségletekről. Hiába az egyik óra fantasztikus és hatékony bizonyos családtag, szomszéd vagy barát számára, nem biztos, hogy ugyanazt a hatást éri el másnál. Persze az egyik legjobb motiváló erő a közösség, az összetartás ereje, de tartsuk tiszteletben azt, ha valaki más mozgásban találja meg az örömét.
Lehet, hogy az egyik óratípus mozgás- és zenei anyaga tetszik valakinek, de az oktatóval nem nagyon találja a közös hangot, egyszerűen nem egyezik a stílusuk. Ilyenkor érdemes egy-egy mozgásprogramot több oktatónál, más helyszíneken is kipróbálni. Ugyanis minden oktató és minden óra eltérő módon zajlik különböző csoportoknál, és ez így van rendjén, hiszen mindannyian mások vagyunk. Előbb-utóbb mindenki megtalálja a saját oktatóját, ami egy igen meghatározó pont a további folytatásban, mivel sok esetben nem is csak egy órára járunk, nem is csupán bizonyos mozgásokat végzünk, hanem az oktatóhoz kötődünk.
Érdemes minél többféle tevékenységet kipróbálni, hogy magunkra találjunk a mozgásban. Sokszor találkozom a mindennapjaimban olyan friss nyugdíjasokkal, akik eljönnek több óratípusra, és sorban kipróbálják hol, hogyan érzik magukat, melyik órát és hogyan tudják beépíteni a napjukba. Hozzáteszem, minél változatosabb mozgásokat végzünk, a testünk annál egészségesebb lesz, az új dolgok tanulása pedig az elmét is fiatalon tartja.
Ha van olyan mozgás, ami tetszik, de nem megy rögtön úgy, mint a karikacsapás, nem szabad elkeseredni. Bizony lesznek, akik évek óta űznek egy sportot, lesznek, akik már egy ideje gyakorolják és mindig lesznek újak. Mindenki ugyanonnan indul, csak van, aki könnyebben veszi a kezdő lépéseket, van, akinek kicsit több idő kell, de a gyakorlás és a kitartás mindig meghozza az eredményt.
Ha tehát van olyan ismerősünk, akit szeretnénk rávenni a mozgásra, egyszerűen mutassunk példát. Kínáljuk fel a lehetőséget, de hagyjuk meg számára az önálló döntést. Esetleg kezdetben csak hívjuk el, hogy nézzen bele az órába, majd ha nyitott rá, csatlakozzunk vele együtt, vagy éppen keressünk új lehetőségeket.A titkos összetevőA legnagyobb kérdés mégis az szokott lenni, hogyan csinálják mások? A rendszeresen sportolók hogyan tudnak mindig motiváltak és aktívak maradni? Egyrészt a testük, szervezetük már igényli a mozgást, és épp az okoz nehézséget, ha az kimarad. De mindenkinek van nehéz napja, amikor könnyebb lenne otthon maradni, lemondani. Ilyenkor jön a titkos összetevő, ami banális módon nem más, mint az, hogy felöltözünk, és elindulunk. Sokszor mozgás közben jön meg az életerő, de utána minden bizonnyal sokkal jobban fogjuk érezni magunkat, mint előtte.
Szerző: Csordás-Novák Mária geronto-andragógus, szenior tréner, az Odaadó Támogató Szakértője