Egyesek számára a nyugdíjba vonulás választása egyértelműen vágyott döntés. Mások viszont gondolni sem akarnak a „boldog, nyugdíjas évekre”. A nyugdíj időszakára alapvetően egy lassú, kiegyensúlyozott és jól megérdemelt állapotként tekintünk. Azonban nem mindenki választja a nyugdíjat: van, hogy egészségügyi válság miatt kényszerül valaki nyugdíjba menni, esetleg egyéb tényezők játszottak szerepet abban, hogy nem önszántából hagyta ott a dolgos munkaéveket.

Ezek mindegyike lehet a stressz kiváltó oka, és akkor is megnehezítheti az átmenetet, ha az illető egyébként szeretett volna majd egyszer nyugdíjas lenni. Hát még akkor, ha nem… Nem mindenki utálja a munkáját, sokan élvezik a napi rutinjukat, szeretnek dolgozni, kedvelik a kollégáikat, és nem utolsósorban a jövedelmüket.

Katherine King klinikai pszichológus a Psychology Today oldalán publikált írása szerint teljesen normális, ha ebben a helyzetben szomorúságot, bánatot érzünk, de még a rémülettel sincsen semmi gond. A legtöbb ember, amikor maga elé képzel egy tipikus életpályát, akkor a nyugdíj az egyik utolsó átmenet. Nem meglepő tehát, hogy sokakban felmerül a gondolat, hogy ez életük vége is egyben, legalábbis egy nagy lépéssel közelebb kerültek a halálhoz. Katherine szerint azok is sokan vannak, akik magát a nyugdíjat örömmel fogadják. Még élvezik is az első heteket, a sok pihenést, a nappali lustálkodást, vagy hogy végre bármikor hódolhatnak a hobbijuknak. Aztán egy idő után ez már nem ad akkora lendületet, amekkorát vártunk tőle – éppolyan, mint egy túl hosszúra nyúlt nyaralás. Ezt az érzelmi kavalkádot szép lassan felváltja az unalom, a magány és a céltalan várakozás, rosszabb esetben a haszontalanság érzése. De vannak olyanok is, akik beletemetkeznek valamibe. A cél az, hogy értékesnek, elfoglaltnak érezzék magukat, és ne is jusson idejük a sötét gondolatokra. Talán mondani sem kell, hogy ez is kimerítő, és záros időn belül fenntarthatatlan állapothoz vezet.

A szakértő szerint érdemes már jóval a nyugdíj előtt listát vezetni arról, mit és miért követünk a mindennapjainkban. Ne a kötelező és adott esetben nehéz, terhes feladatokra gondoljunk, hanem azokra, amik a munkával együtt járnak, de örömet okoznak. Például: ha nagyon szeretsz a kollégáiddal lenni, vagy csak úgy általában kedveled a társaságot, az ismerkedést, akkor találj módot arra, hogyan fogod mindezt a nyugdíjas éveidbe beültetni. Attól, hogy valaki elköszön az aktív éveitől, még nem kell feltétlenül mindennel és mindenkivel megszakítania a kapcsolatot. Sokan azt várják, hogy nyugdíjazásuk után több időt tölthetnek majd a családtagjaikkal, unokáikkal. A valóság ehhez képest az, hogy ez az idő korlátozott, hiszen nem mindenki teheti szabadon azt, amire csak vágyik. A felnőtt gyermekek dolgoznak, az unokák iskolába vagy óvodába járnak. Fontos, hogy a jó kapcsolatot ne akkor próbáld kialakítani, amikor már beköszöntöttek a nyugdíjas évek, hanem jóval előtte! Már heti egy-két alkalom is rengeteg pluszt adhat. Ha ehhez még sikerül hozzácsatolni néhány baráti találkozót vagy valamilyen közösségi tevékenységet, azzal máris sokat tehetsz azért, hogy a nyugdíjas éveid is boldogan teljenek.