A nagymama a családért van, ő egy igazi áldás, de sajnos még mindig sokan nem értik meg, mit is jelent egy nagymama az unokák életében. Miért is olyan különlegesek a nagymamák? Most eláruljuk!

Az életkor… A nagymamák életkora a szereteté. Amikor a gyerek valami rosszat csinál, akkor a nagymama megöleli, az anyuka pedig veszekedni kezd vele. Be kell ismernünk, hogy nincs még egy olyan személy a földön, mint a nagymama, aki mindent megtesz a gyerekekért. Mágikus képességekkel rendelkeznek, minden pillanatban arra törekednek, hogy csodálatosabbá tegyék az unokák gyerekkorát. A nagymama az, aki a legjobban hisz a gyerekben, ő az, aki felemeli a gyereket, amikor az elesik, aki játszik az étellel, amikor a gyerek nem akar enni. Ő nem vitatkozik az unokákkal, hanem szépen beszél velük, pedig már sok nehézségen keresztülment az életben, de mégis van türelme a kicsikhez. A nagymama az, aki megismerteti a gyereket a hittel. A nagymama az, aki a legfinomabb ételt készíti, minden finom fűszert beletesz az ételbe és nem felejti ki belőle a legfontosabbat, a szeretetet. A nagymama főztjére mindenki emlékszik.

A nagymamának felejthetetlen a mosolya, olyan fényes, hogy még a legsötétebb szobában is fénylik, így a gyerek sem fél már a sötétben. A nagymama megtanít arra, hogy mit jelent a jóság, mert ő az, aki mindig egy jó szót szól hozzád, még akkor is, amikor te úgy érzed, hogy nem érdemled meg azt.

A nagymama gondoskodik a boldog gyermekkorról, ő a legjobb dadus, ő az, aki először megtanít számolni, igaz, az ujjaidon, de számolsz. A nagymama a legjobb barát az elejétől kezdve. Amikor a nagymama már nem lesz köztünk, akkor beszélsz vele álmodban, valamilyen csoda folytán ő akkor is megtalálja a módját annak, hogy egy jótanácsot adjon neked. A nagymama felkészít a felnőtt életedre anélkül, hogy te ezt tudnád. A nagymama egy csoda a földön, ezért – ha olyan szerencsés vagy, hogy még él a nagymamád, akkor – köszönd meg neki mindazt, amit az életedben tett érted.

Mindamellett, hogy a nagymamák életüket adják az unokáért, nagy szerepük lehet abban is, hogy az unoka szülei is tudjanak egymásra figyelni, miután gyerekük születik. Egy igazi nagyihoz mindig le lehet „passzolni” az unokát. Legyen szó akár csak egy színházlátogatásról vagy egy laza baráti vacsoráról. A nagyinál ott lehetünk a hosszú iskolai szünetekben, és ha olyan szerencsések vagyunk, hogy nagyi fizikailag is jól bírja, akkor rengeteg közös kimozdulós programot is szervezhetünk. Ezen sorok íróinak egy fura családi kanyar folytán, három nagymamája is volt kisgyerekként. Egy kunmadarasi parasztasszony, aki maga sütötte a kenyeret, ismerte és tudta a földművelés minden apró titkát, és még a szakszerű rizstaposást is megtanította neki. Egy oroszlányi bányász nyugdíjas, aki hosszú évekig fizikai munkát végzett, és a munka megbecsülésére tanított. És nevelőapám édesanyja, aki Recsken élt, azokban a zivataros 40-es, 50-es években, akin átszáguldott a történelem, és akinek csak a hit adott erőt ahhoz, hogy elfeledje és feldolgozza azokat a borzalmakat, amit a történelem belerajzolt az életébe. Ezért nagyon szerencsés ezen sorok írója.