A Netflix tavalyi egyik legszebb meglepetése a thai dramedy, a Hogyan légy milliomos, mielőtt meghal a nagyi volt. Első hallásra talán furcsán hangzik ez a fekete humorú cím, valójában azonban egy mélyen emberi, megható történetről van szó a végső búcsúzásról, a halálról, az élet értelméről, és arról, hogyan tanulunk szeretni akkor is, ha a történet elején pénzről és az öröklés vágyáról van szó.

A nagyjából tizenkilenc-húsz éves, videojátékokban és videójátékokból rosszul élő M. nagymamája súlyos rákos betegséggel küzd. A fiú eleinte nem együttérzésből, hanem anyagi megfontolásból költözik hozzá: azt reméli, hogy ha gondját viseli, majd örököl tőle, ahogyan unokahúga is örökölt a nagypapától, miután gondosan ápolta őt. A film fokozatosan bontja ki azt a folyamatot, ahogy az unoka önző számítása szeretetté alakul, s ahogy a két világ, a két értékrend lassan újra összekapcsolódik. (Azért „újra”, mert amikor M. kicsi volt, sokat vigyázott rá a nagymama és a nagypapa.)

A nagymamát Usha Seamkhum alakítja lenyűgöző erővel. Szigorú, de bölcs asszony, aki nem sajnáltatja magát, inkább élni tanít. A végére, amikor már azt hisszük, mindent elveszítünk, kiderül, hogy a nagyi titokban félretett egy összeget az unokájának – nem jutalomként, hanem bizalomként: „Tudom, hogy most már tudod, mit ér a pénz – és mit ér az élet.” Az unoka pedig a pénz egy részéből díszsírhelyet vásárol a nagymamának, mert így szokás: ez az ősi időktől folyamatosan tartó élet rendje.

A film Thaiföldön játszódik, és gyönyörűen mutatja be a délkelet-ázsiai élet apró részleteit, amelyek számunkra egzotikusak, mégis emberközeliek. Az ételek különösen fontos szerepet kapnak: a családi asztal a szeretet helye, ahol a ragacsos rizs, a kókuszos levesek és a friss gyümölcsök illata nemcsak táplál, hanem a gondoskodás kifejezője is. A temetkezési szokásokban a halál nem szomorú, félelmetes esemény, hanem közösségi megemlékezés. Buddhista szertartások, fehér ruhák és gyertyák között a film azt üzeni, hogy az elmúlás nem tabu, hanem az élet természetes része – és lehet nyugodtan, bölcsen, emberien is megélni.

A thai kultúra egyik legszebb vonása, amely a filmben is meghatározó, az idősek iránti mély tisztelet. A nagyszülő ápolása a legtöbb embernek nem kényszer, hanem életfeladat, bár ma már sokan próbálják ezt „nyugati” módszerekkel – pénzzel vagy idősotthonnal – helyettesíteni. Pedig az idős ember számára a legfontosabb, ahogyan a filmben is elhangzik, a velük töltött idő.

A Hogyan légy milliomos, mielőtt meghal a nagyi egyetemes etikát közvetít, amelyet minden generáció megérthet. A fiatal először haszonleső, később gondoskodóvá válik; a nagymama pedig nem mártír, hanem tanító: csendes bölcsességgel terelget. Az anyagi szál, a „milliomos leszek” álom fokozatosan lelki örökséggé alakul. A végső üzenet egyszerű és gyönyörű: „Aki megtanul adni, az már gazdag – még mielőtt örökölne.”

Ez az üzenet mindenkinek szól: az 50 pluszos nézőknek, akik saját idősödő szüleikre vagy felnőtt gyermekeikre gondolnak, és a kamaszoknak is, akik számára a film megmutatja, hogy a családi szeretet nemcsak érzelem, hanem felelősség is. A film közös nézésre hív, mert együtt sírni és nevetni is lehet rajta. Egyszerre megható és humoros, tele életigenléssel, és kiváló alapot ad beszélgetésre arról, mit jelent gondoskodni, együtt lenni vagy épp elengedni. Nincs benne erőszak, nincs giccs – csak élet, valódi emberek és valódi érzések. A végén pedig mégis happy end vár: kiderül, hogy a nagymama nemcsak pénzt hagyott hátra, hanem megbékélést és szeretetet is – azt az erőt, ami összetartja a családot.

A film a Netflixen elérhető magyar felirattal, és a nemzetközi kritika a The Farewell (2019) és a Coco lelki mélységéhez hasonlítja, teljes joggal. Mert ez a film arról szól, hogy aki megtanul gondoskodni, az máris gazdag – nem a bankszámláján, hanem a szívében. Ezért érdemes együtt nézni, 16–17 éves unokától kezdve bármelyik gyerekkel, mert a thai kultúra idegenségén túl univerzális üzenetet hordoz: az élet rövid, de a szeretet, amit adunk, tovább tart, mint bármilyen örökség.

Szerző: Dr. Jászberényi József írása, az Odaadó Program Támogató Szakértője