Szövetségesek, bizalmasok, játszótársak: nagyszülők, akik feltétel nélkül, határtalanul szeretnek és unokák, akik önzetlenül, őszinte odaadással ragaszkodnak. Ma már számos kutatás is megerősíti, hogy a köztük lévő szoros, bensőséges kötelék mindkét generáció számára sokat ad és különleges érzelmi töltetet biztosít. A Bajor Anita pszichológussal a csalad.hu oldalon megjelent interjút közöljük.

– A nagyszülői szeretet nem több vagy kevesebb, mint a szülői, hanem más – kezdi Bajor Anita.

– A gyermek életében a szülőkhöz való kötődése után a második legfontosabb érzelmi kötelék a nagyszülőkkel való kapcsolata. Több ez irányú kutatás szerint is azok a gyermekek fejlődnek egészségesen, akik gyerekkorukban mind a szülők, mind a nagyszülők részéről megtapasztalják azt a meleg, szeretetteljes és bensőséges kapcsolatot, amely mindkét fél számára örömteli.

A nagyszülői szerepre készülni kell 

A gyermek születése mindenképpen életciklus-váltást jelent a családban: ilyenkor új szerepek alakulnak ki, amikhez minden érintettnek alkalmazkodnia kell.

– Az unoka szempontjából rendkívül fontos, hogy a nagyszülők és a szülők között létrejöjjön egyfajta együttműködés a nevelési elveket, mintákat és az ún. családi szabályrendszert illetően. Ennek hiánya ugyanis feszültséget szülhet a felnőttek között, ami akadályozhatja a felhőtlen nagyszülő-unoka viszonyt – magyarázza a szakember.

– A nagyszülői szerepre, feladatra készülni kell, hiszen az unoka születése önmagában nem elegendő ahhoz, hogy megalapozza a jó nagyszülő-unoka kapcsolatot. A nagyszülőnek „meg kell dolgoznia” a gyermek kötődéséért, mert a ragaszkodás nem automatikusan alakul ki. A vágyott kapcsolat legfontosabb záloga a sok közös játék, az őszinte érdeklődés és a nyitottság, amivel az unokához viszonyulunk.

– A szakirodalom szerint is a legjobb nagyszülői típus az ún. illeszkedő nagyszülő, aki alkalmazkodik a felnövekvő gyerek igényeihez. Nem feltétlenül vesz részt a mindennapi teendőkben, mégis fontos szerepet tölt be a gyermek életében az együtt töltött minőségi idő révén. A kutatásokból az derül ki, hogy az illeszkedő nagyszülők unokái kiegyensúlyozottabbak, magabiztosabbak, erősebb önértékeléssel bírnak, több önbizalommal rendelkeznek és könnyebben megküzdenek a kihívást jelentő helyzetekkel. 

„Egy biztonságos bázis, amire bármikor számíthat”

A nagyszülő sokszor a gyerek cinkostársa, akiben az unoka megbízható szövetségesre lel, például egy-egy konfliktushelyzetben.– A jó nagyszülő-unoka kapcsolatba az is beletartozik, hogy a nagyszülő meghallgatja a gyermek érveit, panaszát, és ha úgy ítéli meg, hogy valóban helyt lehet adni az unoka kérésének vagy éppen méltatlankodásának, felháborodásának, akkor valóban mellé áll, az ő pártját fogja – mondja a pszichológus.

– Adott esetben a nagyszülő villámhárítóként csillapíthatja a konfliktusokat a szülő és a gyermek között. Nagyon fontos, hogy az unoka érezze, hogy bármikor bizalommal fordulhat a nagyszülőhöz, akkor is, ha nem találkoznak rendszeresen, hiszen előfordulhat, hogy nagyobb távolságra laknak egymástól. A lényeg, hogy a gyermek úgy szocializálódjon, úgy nevelkedjen a családban, hogy tudja: számára a nagyszülő bármikor elérhető. A nagyszülői szeretet egy biztonságos bázis, amire bármikor számíthat.

A közös élmények erősítik a kötődést 

A nagyszülők és az unokák közötti szoros érzelmi kapcsolat nagyban befolyásolja a gyermekek pszichológiai és szociális fejlődését, valamint növeli a biztonságérzetüket. Ezért is rendkívül fontos mind a gyerekeknek, mind a nagyszülőknek, hogy minél több minőségi időt töltsenek együtt.

„Az értő figyelem rengeteget jelent, csakúgy, mint a minőségi együttlét, színes, érdekes közös programok, például kirándulás, társasjátékozás, beszélgetés formájában.”

– Az unoka abból is érzi, hogy szereti őt a nagyszülő, hogy elegendő értékes időt tölt vele. Ilyenkor figyel rá, meghallgatja, érti és átérzi azt, amit ő mond vagy mesél, esetleg panaszkodik – teszi hozzá a szakember.

– Az értő figyelem rengeteget jelent, csakúgy, mint a minőségi együttlét, színes, érdekes közös programok, például kirándulás, társasjátékozás, beszélgetés formájában. Vagy például, ha a nagyszülő olyan helyre viszi az unokáját, ahová a gyermek a szüleivel ritkán vagy egyáltalán nem jut el. És itt most egyáltalán nem drága programokra gondolok. Igazából az élmény és az együttlét a fontos. De az is minőségi időnek számít, ha a nagyszülők bevonják a gyereket olyan tevékenységekbe, amelyekre a szülőnek nincs ideje. Lehet ráérősen sütit sütni, ami a nagymamával megy a legélvezetesebben, vagy kertészkedni, barkácsolni, amit a nagypapától lehet a legjobban megtanulni.

– A nagyszülőnek nagy szerep jut a családi szokások, hagyományok átadásában is. Ő az, aki megosztja a régi időkről szóló szomorú vagy éppen humoros történeteit az unokákkal, átörökíti a jellegzetes családi kifejezéseket, szófordulatokat, és akinek a saját élettörténeteit szívesen hallgatják a gyerekek. A közös élmények erősítik a kötődést. A legfőbb cél, hogy ezek az együttlétek pozitívak és felszabadultak legyenek, hogy a nagyszülők és az unokák jól érezzék magukat egymás társaságában. 

Az interjút teljes terjedelmében a csalad.hu oldalán olvashatják. 

Forrás: csalad.hu, Fotó: csaladinet.hu