A paksi atomerőmű négy blokkja 1967 és 1987 között épült meg a Duna partján, s azóta is remekül működik, felhasználva a folyó bővizű medrét. 1995 óta a helyszínen egy Tájékoztató és Látogatóközpont működik, amelyet akár intergenerációs formában, akár nyugdíjas csoportokkal érdemes felkeresni.
Mindjárt a legjobb hírrel kezdem: a Látogatóközpont ingyenesen járható be, előzetesen csak jelentkezni/regisztrálni kell a honlapon a szabad időpontokra. Ezek után el kell jutni a Budapesttől másfél órányi autóúttal kényelmesen elérhető Paksra (egyébként busszal is mehetünk), ahol meg kell keresni a szabad parkolóhelyet. (Megjegyzendő, hogy érdemes az indulást negyed órával előrébb hozni, mivel az atomerőműben 4000 ember dolgozik, közülük a fele mindenképpen benn tartózkodik látogatásunk idején, így a parkolók eléggé telítettek). Érkezésünk után a nyilakkal és táblákkal jelzett utat követve tudunk elérni egy körülbelül tízperces sétával a központba.
A központban egy kis várakozás és a regisztráció ellenőrzése után egy kedves idegenvezető jóvoltából előbb a múzeumi részen haladhatunk át, ahol megismerkedünk Paks történelmével és megtudjuk, hogyan nyerünk energiát az atomokból. A legmegkapóbb talán az a tárló, ahol a háttérsugárzás formái jelennek meg, de kifejezetten informatívak az áramtermelési mutatók és a hatalmas interaktív tábla, amely a világ összes atomerőművének legfontosabb adatait tartalmazza.
Ezután mindenki kap egy narancssárga, műanyag sisakot és egy zárható szekrénybe betesszük fémtárgyainkat, majd egy, a repülőtereken megszokott fémérzékelő kapun, biztonsági őrök folyamatos kíséretében áthaladva jutunk előbb az üzemtérbe, amelynek látogatásához még füldugót és védőszemüveget is kapunk (itt a transzformátorok és a kondenzátorok mellett közvetlenül haladunk el). Ezután meglátogatjuk az egyik ellenőrző, irányító központot, amely leginkább egy űrhajó belsejére emlékeztet. Majd lifttel feljutunk az erőmű tetejére, ahol a 4-es reaktort nézhetjük meg, de rálátunk a magasból a 3-asra is. Közben szakszerű tájékoztatót kapunk az erőmű működéséről és az atomhulladékok kezeléséről, s bármilyen fontos, a bejárás során felmerülő kérdésre is választ kaphatunk, akár a dolgozók fizetéséről, akár a női dolgozók szerepéről, akár a Paks 2-ről érdeklődünk.
A teljes túra összesen nagyjából 2 órás, és még azoknak is érdekes lehet, akik nem érdeklődnek különösebben az energiatermelés iránt. A szabályoknak megfelelve, 14 év feletti unokákkal, vagy éppen gyerekeinkkel azért érdemes eljönni, mert ezeket a témákat fizikából is tanulják vagy éppen tanulták már. A séta után pedig beülhetünk az atomerőmű éttermébe, ahol átlagos éttermi árak mellett ebédelhetünk, és a szépen terített asztaloknál megbeszélhetjük a látottakat.
Magyarország áramtermelésének majdnem 50%-át ez az erőmű adja, azt hiszem, már csak ezért is érdemes egyszer felkeresni ezt az érdekes helyet, és tanulmányozni azt, hogy honnan van az az áram, amelynek jóvoltából tudunk telefonálni vagy éppen fűteni otthonainkban. Megnyugtató érzés látni a profi, alapos munkát és a biztonságra való 100%-os ügyelést is.
Szerző: Dr. Jászberényi József főiskolai tanár, gerontológiai kutató, az Odaadó Támogató Szakértője