Magyarországon is örvendetes módon növekszik azok száma, akik 50 év felett nyelvtanulásra adják a fejüket. Az e sorok írója által vezetett szeniorképzési rendszerben jelenleg három helyszínen, több mint ötszázan tanulnak angolul, olaszul és németül. Ők túlnyomórészt arról számolnak be, hogy a tanulás során és után jobban érzik magukat, és várják a folytatást.

Nagy kérdés azonban, hogy a gerontológia tudománya is igazolja-e ezeket a tapasztalatokat és érzéseket. Minisorozatomban erre keresem a választ.

Az első olyan agyi képalkotó vizsgálatok egyike, amely az idősek nyelvtanulás utáni agyi változásait követte nyomon, 2019-ben jelent meg olasz kutatók közreműködésével. A kutatócsoportot Giovanna Bubbico, a Chieti–Pescara Egyetem munkatársa vezette. A kísérletben 59–79 éves olasz résztvevők vettek részt egy négy hónapos intenzív angol nyelvtanfolyamon, míg a kontrollcsoport tagjai nem tanultak nyelvet.

A kutatók funkcionális MRI-vel (az agy nyugalmi állapotú kapcsolatrendszerének vizsgálatával) kimutatták, hogy a nyelvet tanuló idősek agyában a tanfolyam végére szignifikánsan megnőtt bizonyos területek közötti kapcsolódás. Különösen a jobb oldali inferior frontális gyrus (rIFG), a jobb oldali superior frontális gyrus (rSFG) és a bal oldali superior parietális lebeny (lSPL) mutatott fokozott funkcionális konnektivitást egymással és a hátsó cinguláris kéreggel. A kontrollcsoportban ezzel szemben nem észleltek ilyen pozitív változásokat.

Ezek a területek az agy nyelvi és végrehajtó hálózatainak részei, ami arra utal, hogy a nyelvtanulás időskorban is – ha kisebb mértékben is – képes átrendezni az agyi hálózatok működését. Érdekes módon a résztvevőknél a megnövekedett agyi kapcsolatok együtt jártak a kognitív állapot javulásával is: a tanfolyam után mért általános kognitív tesztek (például a demenciavizsgálatokban is alkalmazott Mini-Mentál-teszt) pontszámai jobbak lettek, illetve kevésbé romlottak, mint a kontrollcsoport tagjainál.

Az olasz szerzők szerint az eredmények azt sugallják, hogy az idegen nyelv tanulása kézzelfogható agyi plaszticitást – vagyis új idegi kapcsolatok kialakulását – válthat ki még időskorban is. Ez hozzájárulhat az agy „újrahuzalozásához”, és ha nem is teljes mértékben, de jelentősen ellensúlyozhatja az életkori kognitív hanyatlást. A kutatók felvetették, hogy a nyelvtanulás késői bevezetése nem gyógyszeres eszközként is segítheti a kognitív öregedés lassítását és a demencia kockázatának csökkentését.

Ez az utóbbi megállapítás akár felszólításként is értelmezhető: idősebb korban nemcsak azért érdemes nyelvet tanulnunk, mert jó időtöltés és új kultúrákat ismerhetünk meg, hanem azért is, mert ezzel aktívan karbantarthatjuk az agyunkat. Ez pedig az egyik legfontosabb feladat 50 éves korunk felett.

Szerző: Dr. Jászberényi József főiskolai tanár, gerontológiai kutató, az Odaadó Támogató Szakértője