Magyarországon is örvendetesen nő azok száma, akik 50 év felett nyelvtanulásra adják a fejüket. Az e sorok írója által vezetett szeniorképzési rendszerben jelenleg három helyszínen több mint ötszázan tanulnak angolul, olaszul és németül. A résztvevők túlnyomó többsége arról számol be, hogy a tanulás során és után jobban érzi magát, és várja a folytatást.

De vajon a gerontológia tudománya is igazolja-e ezeket a tapasztalatokat és érzéseket? Minisorozatom harmadik részében erre keresem a választ.

A hollandiai Groningeni Egyetem kutatói – Louisa Richter, Saskia Nijmeijer, Marie-José van Tol és Merel Keijzer – az AILA 2023 (Association Internationale de Linguistique Appliquée) konferencián mutatták be kutatásukat, amelyben azt vizsgálták, hogy az időskori nyelvtanulás és a zenei tréning miként befolyásolja a kognitív működést.

A résztvevők mindannyian szubjektív kognitív hanyatlást tapasztalt idősek voltak – tehát olyan személyek, akik észlelnek bizonyos memória- vagy figyelmi nehézségeket, de náluk még nem diagnosztizáltak demenciát. Nyolcan angol nyelvtanfolyamon, kilencen gitártanfolyamon, négyen pedig művészeti workshopon (kontrollcsoport) vettek részt.

A kutatók nyugalmi állapotú EEG-vel követték a tanulási beavatkozások által kiváltott agyi változásokat, valamint viselkedéses tesztekkel mérték a kognitív rugalmasságot – többek között a Digit Span és a módosított Wisconsin-kártyateszttel.

A Digit Span-teszt egy klasszikus neuropszichológiai eszköz, amely a rövid távú munkamemóriát és a figyelmi kapacitást méri. A vizsgálatvezető számjegysorozatokat olvas fel, a résztvevőnek pedig ezeket adott módon vissza kell mondania.
A Wisconsin-kártyateszt során a vizsgálati személy különböző színű, formájú és számú ábrákat tartalmazó kártyákat lát. Ezeket egy „célkártyához” kell illesztenie anélkül, hogy tudná, mi a helyes szempont (szín, forma vagy szám). A vizsgálatvezető csak azt közli, hogy a válasz helyes vagy helytelen; időnként pedig megváltoztatja a háttérszabályt, így a résztvevőnek alkalmazkodnia kell az új feltételekhez.

Az eredmények arra utaltak, hogy a különböző tanulási formák eltérően befolyásolják az idős résztvevők kognitív állapotát. A nyelvtanulás bizonyult a leghatékonyabbnak a neuroplasztikus változások – vagyis az agy alkalmazkodó, megújuló képességének – előidézésében.

A szerzők kiemelték, hogy a nyugalmi EEG különösen érzékeny módszer a nyelvtanulás során bekövetkező agyi változások kimutatására. Ugyanakkor hangsúlyozták: az eredmények megerősítéséhez nagyobb mintás, hosszabb távú vizsgálatokra van szükség.

Mindezek ellenére az előzetes adatok arra utalnak, hogy a nyelvtanulás kedvezőbb hatással lehet az idős agy egészségére, mint más szabadidős tevékenységek. Bár a következtetések még óvatosak, egy irányt már most is kijelölnek:
legyünk bátrak és kitartóak az időskori nyelvtanulásban, jelentkezzünk tanfolyamokra, és rendszeresen vegyünk részt az órákon – mert a tanulás nemcsak a tudást, hanem az agy fiatalosságát is megőrzi.

Szerző: Dr. Jászberényi József főiskolai tanár, gerontológiai kutató, az Odaadó Támogató Szakértője