Nagy Sándor, az ókori makedón uralkodó nem pusztán hódításairól híres, hanem rejtélyes halála és a pszichológiai szindrómákról szóló elméletek kapcsán is gyakran szóba kerül. A történelemformáló, hódító vezér még saját korában is nagyon fiatalon, 33 évesen hunyt el, és azóta számos spekuláció övezi utolsó napjait – a tífusztól és a véletlen halától a mérgezésig sok elmélet látott napvilágot ezzel kapcsolatban. Azonban nem csak halálának körülményei szolgálnak érdekességként: két szindróma is az ő nevét viseli, amelyek az időskor pszichológiai és társadalmi kihívásaira hívják fel a figyelmet. Az egyik Magyarországon jól ismert, a másik sokkal kevésbé.

A vásárlásmánia, ami a Nagy Sándor-szindróma egyik, hazánkban ismertebb, gyakran elemzett formája, az idős embereknél már régóta nem csak fizikailag létező, meglátogatható olcsó boltokban, vagy éppen plázákban történő költekezés formájában jelenik meg, hanem egyre inkább, sőt: ma már túlnyomórészt az online rendeléseken keresztül, hazánkban is. Ne feledjük, aki 1974-ben született, ma már 50 esztendős, s az 1964-ben született korosztály is tizenéves volt, amikor először látott személyi számítógépet, így ma már ennek kezelése túlnyomórészt nekik is gyerekjáték. Az e-kereskedelem terjedése miatt sok idős ember itthon is a képernyők előtt, webshopokban keresi azt az interakciót, amelyre szüksége van. Sokszor nem is az új tárgyak birtoklása a fő cél, hanem az emberi kapcsolatok megteremtése – ahogyan régebben, ma is sokan csak azért rendelnek, hogy beszélhessenek a futárokkal vagy egyszerűen csak virtuális kommunikációban legyenek másokkal. Mindezek kapcsán senki nem lepődik meg azon, hogy nem egyszer az idős ember végül visszaadja a rendelt árut, hiszen voltaképpen azért rendelte, hogy érezze: ő is része a fogyasztói társadalomnak, illetve van kivel kommunikálnia.

Az e-kereskedelem hatalmas mértékű növekedése tehát egy újabb szintre emelte ezt a problémát. Az idősek egy kis része idehaza is szinte függővé válik az online vásárlásoktól, mivel ez az egyetlen módja annak, hogy rendszeresen kapcsolatba kerüljenek másokkal, s azt érezzék, hogy a fogyasztói társadalom sem vetette ki őket magából. Ez pedig olyan költségekkel járhat, amit az idősek vagy családjuk nehezen tudnak fedezni. Ne feledjük, a szállító cégek, akkor is  gyakran levonnak díjakat, ha adott esetben visszaküldtük az árucikket, s az is tény, hogy időnként azért illik meg is tartani a megrendelt árucikkeket, hiszen a szállító cégek bizalma felénk jelentősen tud csökkenni a gyakori visszaküldésekkel. Gerontológiai kutatások szerint az elmagányosodás ma az idősek egyik legnagyobb problémája, amelynek fizikai és mentális egészségre gyakorolt hatásai is súlyosak lehetnek. Nem kérdés tehát, hogy a túlzott vásárlási szokások mögött álló érzelmi vákuumot a közösségi támogatás, a családok és barátok jelenléte enyhítheti, amely mind-mind egy pontban kulminál: nekünk kell odafigyelni azokra az idős emberekre, akik számunkra fontosak!

A kiégés egy speciális fajtája, mint időskori szindróma szintén aktuális problémává vált – az „Alexander the Great”-syndrome másik, hazánkban kevéssé ismert tartalma ez (itthon csak Boga Bálint geriáternél olvastam erről). Nagy Sándor, a sikeres, világhódító ember életének utolsó szakaszában elért mindent, amit akart, majd a céltalanság érzésébe zuhant – ez az érzés ma is gyakori az idősek körében. Bármily meglepő tehát: az is lehet probléma, ha az ember a bakancslistáján minden elért, tehát mindent kihúzott! Miközben egyesek ezt érzik, fura módon egy új érzéssel is találkoznak: a mai posztmodern világban a nyugdíjazás utáni életszakaszban a technológiai, társadalmi és gazdasági változások olyan kihívásokat is hoznak, amelyek korábban kevésbé voltak jelen. Sok idős ember így nem érzi magát hasznosnak, pedig a fiatalabb generációk számára hatalmas tudással rendelkeznek, amit átadhatnának, így azt érzik, hogy nem tudnak továbblépni, új célokat kijelölni, mintegy „elakadtak” – ez a szindróma másik értelme.

Az idős emberek kiégése elleni harc legfontosabb eszköze, hogy új célokat adjunk nekik – ebben a változatban is ez a cél. Az utóbbi években egyre több tanulmány jelent meg arról, hogy az aktív időskor és a társadalmi szerepvállalás nemcsak a mentális, hanem a fizikai és a lelki  egészségre is jótékony hatással van. A közösségi projektek, a családi segítségnyújtás, az önkéntesség vagy akár olyan egyszerű dolgok, mint egy közös vacsora vagy ebéd megszervezése, mind hozzájárulhatnak ahhoz, hogy az idős emberek újra értelmet találjanak életükben, nem kell ehhez semmilyen digitális tudás, sőt: éppen hogy a meglévő tapasztalatok a fontosak.

A posztmodern társadalom kihívásai új formában jelenítik meg a Nagy Sándor-szindrómákat. Az idős emberek vásárlási mániáját vagy a nagy célok elérése utáni kiégését nem szabad figyelmen kívül hagyni a fiatalabb generációnak, de a velük egyidős hozzátartozóknak, barátoknak sem. Fontos, hogy a technológiai fejlődés és az erősen önző társadalmi közeg ne csak elszigeteljen, hanem lehetőséget is találjunk arra, hogy kapcsolatban maradjunk szeretteinkkel és támogassuk őket abban, hogy időskorukban is boldog, értékes életet élhessenek.

Szerző: Dr. Jászberényi József főiskolai tanár, gerontológiai kutató, az Odaadó Támogató Szakértője