Nyugdíjasként sokszor vegyes érzéseket élünk át. Egyrészt csodálatos az ezzel járó szabadság és függetlenség, hogy végre van idő mindenre, másrészt sokan nem tudnak élni a lehetőséggel, mert vagy alkalom nincs, vagy a lelkierő hiányzik ahhoz, hogy valamit kezdjenek az idejükkel.

Mindannyian más típusok vagyunk. A kollégákat, az adott napi feladatokat elveszítve beköszönhet a haszontalanság és a magány érzése. Ugyanakkor tudományos adatok támasztják alá, hogy az, aki nyugdíjaskorában továbbra is tevékeny, és társaságba jár, megőrzi az életminőségét, sőt javít rajta. Az ilyen emberek derűsek és életvidámak, egészségüket is könnyebben megőrzik. „Ép testben ép lélek”, de ezt meg is fordíthatjuk: „ép lélekben ép test”. A magány, de még a társas magány is a depresszió melegágya. Akkor jó egyedül lenni, ha tudjuk közben, hogy lenne hová menni. Különben is, ha „az ötven az új harminc”, akkor „a nyolcvan az új hatvan”!

Nyugdíjaskorú nőknél hagyománya van, hogy kisebb-nagyobb baráti társaságukkal összejárnak, és „ötyének” nevezik magukat, vagyis ez az „Öreg Tyúkok Egyesülete”. Megelőzték az esetleges gúnyolódást, mert maguk találták ki magukra ezt az elnevezést –kellő öniróniával, ezért nem is tartják sértőnek. Férfiaknál ennek a szivarklub lehetne a megfelelője, bár ez nem annyira elterjedt, mint a bridzsklubok.

Kéthetente keddenként anyukám is jár kártyázni. Egy volt gimnáziumi osztálytársával véletlenül találkozott a vonaton 50 év után, aki elhívta ebbe a hat főből kártyakörbe. Mindig más a vendéglátó, így felér egy kirándulással is az odafelé vezető út. Az egyikük Óbudán lakik a hegyen, a másikuk Solymáron, a harmadikuk Rákoskerten, a negyedikük pedig a Király utcában….

Játék közben megbeszélik az élet kisebb-nagyobb dolgait, de egyvalami tabutéma: a politika. Náluk is kiderült az elején, hogy arról jobb, ha nem beszélnek, de így is van elég csevegnivaló. Egy könyv, egy film, a család stb. Kártya közben koccintanak egy-két pohár frissítő aperollal, és jó érzésekkel indulnak haza a nap végén.

Ők rablórömiznek leginkább, de a bridzs is olyan kártyajáték, amit érdemes megtanulni. Az Európai Bridzs Szövetség több orvosi egyetemen indított kutatást a kártyajáték és a szellemi frissesség, valamint a hosszú élet összefüggéseiről.

A kaliforniai Berkeley Egyetem kutatásai szerint, ez az erős koncentrációt és memóriát igénylő játék képes megelőzni a demencia kialakulását.

Magyarországon az 1930-as években volt a legnépszerűbb a bridzs. Ebben az évtizedben többször világbajnok volt a magyar csapat.

A II. világháború után „burzsoá tevékenységnek” minősítették, és évtizedekre betiltották. A ’90-es években újjáéledt, és azóta ismét világraszóló eredményeket érnek el a magyar bridzselők, amihez tehát kombinációs készség és jó memória kell, ami kabantartja az agyat is.

Mikszáth Kálmán a kártya fénykorában élt. Akkoriban szinte mindenki szenvedélyesen és napi rendszerességgel játszott. Kortársaival, barátaival ellentétben, neki csak kellemes mulatság maradt a kártyázás. Kártya című röpiratában ostorozta is a magyar felső- és középosztályon eluralkodó féktelen játékszenvedélyt. Még az egyes bíróságok is úgy szervezték meg a munkát, hogy a viczispán, a szolgabíró és esküdt az úrbéli bíróságnál, míg a szolgabíró és két esküdt a közönséges pörökben kapjon szerepet, egyszóval mindig és mindenütt hárman voltak, hogy ha virrad, ha esteledik, mihelyt a dolgukat végezték, minden körülmények között összeállhat a tarokk kompánia. - Forrás: kartya-jatek.hu