Az 50 pluszos korosztály legtöbb tagjának a KISS nevét hallva azok a látványos élő koncertek jutnak eszébe, amelyekre élőben is szívesen elmentünk volna, és a VHS-kazettákért is sokat küzdöttünk, hogy láthassuk őket. Az egyik legnagyobb hősünk talán a zenekar eredeti vezető gitárosa, Ace Frehley volt – aki „Space Ace” vagy „The Spaceman” álarcában játszott, és a hatvanas–hetvenes években meghatározó alakja volt a rocktörténetnek.
Frehley életútja legalább olyan látványos volt, mint a fellépései: New York Bronx-negyedében született 1951. április 27-én, és már fiatalon a zenébe vetette magát. A KISS-zel 1973 januárjában lépett a közönség elé Paul Stanley, Gene Simmons és Peter Criss mellett, a zenekar egyik alapító tagjaként. A zenekar ikonikus jegyeivel – beleértve a sminket, a pirotechnikát, a füstölő gitárokat és a tomboló színpadi show-t – valóban kiemelkedő művész lett.
1978-ban mind a négy tag kiadta saját szólóalbumát, amelyek közül Frehley lemeze bizonyult a legsikeresebbnek, rajta a slágerré vált New York Groove című dallal. A zenekar korábbi slágerei, mint a „Rock and Roll All Nite”, a „Detroit Rock City” vagy a „Beth”, sokunknak örök emlékek. Frehley 1982-ben távozott a zenekarból, majd 1996-ban a nagy sikerű Alive/Worldwide Tour keretében tért vissza, mielőtt végleg különváltak útjaik a 2000-es évek elején.
A történet – és az üzenet – azonban nem csupán a múlt diadalairól szól. Frehley közelmúltbeli esése a stúdiójában súlyos fejsérülést (intracraniális vérzést) okozott, amely egészsége szempontjából tragikus következményekkel járt. A zenész 2025. október 17-én, 74 éves korában hunyt el New Jersey-i otthonában, békés körülmények között, szerettei körében.
Ez az esés – amely sokak számára kezdetben „csak egy apró balesetnek” tűnhetett – valójában az 50 év felettiek számára különösen súlyos figyelmeztetés: az öregedő test kevésbé tolerálja a kihívásokat, lassabban gyógyul, és az egyensúly, reflexek és izomerő romlása miatt olyan események is súlyos következményekkel járhatnak, amelyek fiatalabb korban „csak” kellemetlenek lettek volna.
Miért különösen fontos ez számunkra, akik már ötvenen túl járunk? Az esés kockázata valós tényező: a mindennapi lépcső, a csúszós járda, a gyenge világítás vagy a fürdőszobai kapaszkodók hiánya mind veszélyes helyzetek, amelyek egy pillanat alatt balesethez vezethetnek. Frehley esete azt mutatja, hogy senki sem kivétel.
Ez azonban nem jelenti azt, hogy le kell mondanunk az élet élvezetéről – a koncertekről, a barátokról, a zene szeretetéről –, csupán azt, hogy gondoskodnunk kell a saját biztonságunkról is.
1. Tudatos testmozgás: heti rendszerességgel végezzünk mozgást, erősítő gyakorlatokat, egyensúly-fejlesztő tréningeket – akár séták, akár otthoni könnyű torna formájában –, hogy izmaink, ízületeink és reflexeink megerősödjenek.
2. Otthoni biztonság: távolítsuk el a csúszó szőnyegeket, gondoskodjunk megfelelő világításról, helyezzünk el kapaszkodókat a fürdőben és a lépcsőnél, illetve figyelmeztető jelekkel jelöljük a veszélyes pontokat.
3. Tudatos részvétel a szórakozásban: koncertekre stabil cipőben menjünk, ne siessünk fáradtan, és tartsuk szem előtt, hogy az élmény értékes, de nem érdemes kockáztatni az egészséget.
Frehley pályája, sikerei és tragikus esése mind-mind tanulságos: élhetünk szenvedéllyel, tarthatunk kapcsolatot sokféle közösséggel, de ahhoz, hogy az életet valóban végéig élvezhessük, érdemes felkészülni az utolsó évtizedekre is.
Nincs annál szebb, mint évekkel később újra hallani a kedvenc gitárszólót, amelyre fiatalon táncoltunk, tudva, hogy a helyszínen már talán nem vagyunk ott, de az életünket tudatosan, biztonságban élhetjük. Az álom nem múlik el, csak a lehetőségünkhöz igazodik – és ha Frehley egyes pillanatokban meginogott, nekünk előrelátóan kell gondolkodnunk. Ez a negatív példa intés mindannyiunk számára.
Szerző: Dr. Jászberényi József írása, az Odaadó Program Támogató Szakértője