A Csütörtöki nyomozóklub (2025) Chris Columbus rendezésében készült brit film. A változatos, izgalmas történet Richard Osman sikerregényének adaptációja, és igazi meglepetéssiker lett a pestlőrinci nyugdíjas csoportomban is, ahol időskori lélektani kérdéseket beszélünk meg filmeken keresztül. A brit humorral, eleganciával és csipetnyi melankóliával átszőtt történet nem csupán egy izgalmas bűnügyi film, hanem szeretetteljes üzenet az időskor méltóságáról, a közösségről és a szellemi frissességről.

A történet középpontjában egy nyugdíjas értelmiségi társaság áll (Helen Mirren, Pierce Brosnan, Ben Kingsley és Celia Imrie remek játékával), akik a hetente tartott nyomozóklubjukban régi bűnügyeket próbálnak megoldani – mígnem egy igazi gyilkosságba botlanak, amely erősen befolyásolja őket és állandó lakhelyük, a nyugdíjas otthon sorsát. Az alkotás szívmelengető módon mutatja meg, hogy a kíváncsiság, az éles ész, a humor, az önirónia és az emberi kapcsolatok nem vesznek el a nyugdíjkorhatár betöltésével.

Sok néző számára felszabadító érzés látni, hogy az élet nem ér véget a nyugdíjba menetellel, csak átalakul: új szerepek, új kapcsolatok és új feladatok várhatnak akkor is, ha már „leadtuk a munkakönyvet” – akár otthon, családi körben, akár az idősotthonban. A filmben látható luxus idősek otthona – egy kastély gyönyörű kerttel, könyvtárral, uszodával és napi aktivitásokkal – szinte mesébe illő. Olyan hely, ahol az ember nem búcsúzik az élettől, hanem új fejezetet nyit.

Ez a közeg a „jó és aktív öregedés” eszményét jeleníti meg: amikor a társas élet, a kulturális programok és a közös célok megtartják az ember lelkét fiatalon. Őszintén szólva, nálunk egyelőre ritkák az ilyen színvonalú otthonok. Bár vannak tisztességesen és magas színvonalon működő idősgondozó intézmények, az a típusú „életközösség”, amit a film bemutat, anyagi értelemben még nem része a magyar valóságnak. Ez azonban nem jelenti azt, hogy ne lehetne aktívnak maradni, és ne találhatnánk kortársakat, akik lelki erőt és szellemi inspirációt adnak.

Épp az ilyen filmek mutatják meg, hogy lehet másként is gondolkodni az időskorról. A „nyugdíjasévek” nem csak a lelassulásról és az önelhanyagolásról szólhatnak, hanem közösségről, nevetésről, új célokról – és akár egy kis nyomozásról is, amikor hamarabb rájönnek a bűnösök személyére, mint a rendőrség…

A Csütörtöki nyomozóklub nem csupán szórakoztat, hanem reményt és erőt ad. Reményt és erőt arra, hogy mi, 50 pluszosok is megtarthatjuk az élet iránti kíváncsiságunkat. Lehet, hogy még nem élünk olyan gyönyörű környezetben, mint a film hősei, de a közösségi összefogás, a jókedv és a szellemi aktivitás bárhol megteremthető – nem a külső körülmények passzív megváltozására kell várnunk.

Szerző: Dr. Jászberényi József írása, az Odaadó Program Támogató Szakértője