Trokán Péter, színművész válaszolt a Blikk kérdéseire.

Fontos önnek, hogy jó ügy mellé álljon?

– Abszolút! Persze, megnézem, mihez adom a nevemet és az arcomat, de a legutóbbi felkérésre nem lehetett nemet mondani. A Civilút Alapítvány kért fel, hogy segítsek nekik. Nagyon jó a kezdeményezés, az egésznek az a lényege, hogy egy portálon szakemberek, orvosok, segítők regisztrálhatnak, és ezzel vállalják, hogy nem csapják be vagy használják ki azokat az időseket, akik igénybe veszik a szolgáltatásaikat.

Önt verték már át?

– Sajnos, igen. Volt olyan „szaki”, aki rengeteg pénzt elkért, de inkább csak rontott a helyzeten, mintsem megjavította volna, amiért kihívtam. Ráadásul tudom, hogy sok idős nem is mer idegeneket beengedni az otthonába, vagy nem tudja, hol lehet segítséget kérni. Ha nem értenék hozzá, most én is meg lennék lőve, mert elromlott a kazánom, szerencsére tudom, hogyan kell megjavítani.

Nem hiú segítséget kérni?

– 75 éves leszek idén, badarság lenne, ha hiúsági kérdést csinálnék ebből. Azt gondolom, aki olyan családban nő fel, mint én, ahol mindig segítettük a másikat, és kellő empátiával rendelkeztünk, annak nem ciki belátni, ha valami nem megy. A családom nem engedi, hogy felmásszak a létrára, ezért ha olyan munka van, akkor jön a vejem és segít, legutóbb az erkélyen lévő léceket cseréltük ki együtt. Azt gondolom, gondoskodni kell az idősekről, és a segítséget el is kell fogadni.

Fizikálisan bírja még a munkát?

– A színészetet igen, már várom is, hogy újra dolgozzak, de a színház csak ősszel nyit, addig marad a film és a szinkron. A horgászcsónakomat már nem tudom egyedül emelgetni, de ez van. A koronavírus-fertőzés után ráadásul maradtak vissza tüneteim, fáradékony vagyok és erőtlen, de nem panaszkodom, minden rendben.

Forrás: blikk.hu, Szerző: Csatári Henriett, Fotó forrás: Viasat