Trieszt városa ideális arra, hogy az idősebb korosztály pár napot remek körülmények között az olasz tengerparton töltsön. Az olasz-szlovén határtól pár kilométerre fekvő város kényelmes és kellemes kikapcsolódást nyújt a szenioroknak.
Ötven, még inkább hatvan év felett az emberek gyakran panaszkodnak arra, hogy már nem mernek nagyobb utakra menni. Fárasztja őket a repülőút vagy a végeláthatatlan autózás. A hosszú vonatutat pedig unalmasnak és drágának látják. Ráadásul – mondjuk ki őszintén – nagyon sokszor lehet találkozni színvonaltalan ellátással is, és az sem túl kellemes, hogy ha a múzeumok, templomok, és egyéb helyi nevezetességek szállásunktól túl messze vannak: sokat kell gyalogolni vagy átszállni egyik közlekedési eszközről a másikra. Szerencsére azonban van néhány város, amit szinte az idősebb korosztálynak találtak ki. Ilyen például Trieszt.
Trieszt, az olasz-szlovén határtól pár kilométerre fekvő város kényelmes és kellemes kikapcsolódást nyújt a szenioroknak. Ha az ember autóba ül, és el akar jutni mondjuk Budapestről a nyírségi rokonokhoz vagy Győrből Békéscsabára, biztosan számíthat három óra körüli utazásra. Amennyiben Budapestről elindulunk Triesztbe, és szerencsés forgalmat fogunk ki, nagyjából öt óra alatt elérhetünk az Olaszország kapuját jelentő, több mint 200.000 fős mediterrán városba. Ráadásul Trisztet úgy érjük el, hogy nem kell olasz autópályadíjat és benzinárat fizetnünk, és határellenőrzésbe sem ütközünk sehol sem.
A város mindent megad nekünk, amit ötven év felett Olaszország megadhat: hatalmas tengerpartot, jó éttermeket, rengeteg nevezetességet. Ugyanakkor nincsenek óriási tömegek, és még nincs az az elviselhetetlen meleg, ami Rómától délre, leginkább Szicíliában jellemző. Trieszt ugyanis a kontinentális és a mediterrán éghajlat határán fekszik, s a Bóra sokszor gondoskodik arról, hogy legyen légmozgás, így még a legnagyobb kánikula is elviselhetőbb.
Trieszt mindemellett egy emberléptékű város, ahol olcsó és kényelmes szállásokkal találkozhatunk. Főbb nevezetességei – például a Faro della Vittoria, amely az I. világháborúban elesett hősöknek és az olasz győzelmeknek állít emléket, vagy a San Giusto katedrális, gyönyörű, 11. századi mozaikjaival - gyalog is megközelíthetőek, de légkondicionált városi buszjárattal is utazhatunk.
A buszokon általában nincsenek tömegek, kényelmesen és nyugodtan lehet utazni, a nagyjából ezer forintos napijeggyel. Ha pedig Trieszt belvárosában foglalunk szállást, szinte ki sem kell mozdulnunk, hiszen pár lépés után megtekinthetjük Európa egyik legszebb és legnagyobb városházáját. Mindjárt vele szemben van a hatalmas móló, ahol mélyen a tenger fölé benyúlva, éjjel-nappal folyik a város élete: fiatalok és idősebbek ülnek és pihennek a part szélén. Ha sétálóutcákhoz van kedvünk, Trieszt belvárosában megtaláljuk: az utcahálózat mentén színvonalas éttermek és cukrászdák, és mindenféle üzletek várják a vevőket, a magyar pénztárcának még elérhető áron. Általánosságban elmondható, hogy Trieszt árai mindenben alatta vannak Milánó vagy Firenze árainak, és még Rómáénál is pár százalékkal alacsonyabbak.
Triesztben járva azért is otthon érezhetjük magunkat, mert a 19. században a város túlnyomórészt az osztrák birodalom része volt, s ekkor számos olyan polgárház, bank, templom és egyéb középület épült, amelyhez kísértetiesen hasonlóval találkozhatunk Bécs, Budapest vagy Kassa utcáin.
Szintén nagy előnye a városnak, hogy a tengerpart mentén több kilométer hosszúságban sziklás szabadstrand húzódik; Barcola néven találunk rá az interneten. Napos időben több ezer ember fekszik vagy éppen fürdőzik a kellemes hőmérsékletű vízben, teljesen ingyen. És ha éppen üdítőt, bort, sört szeretnénk inni, vagy megennénk egy finom fagylaltot, a part mentén számos kiülős kisbüfét találhatunk.
Triesztben az utcákon sétálva számos idősebb emberrel találkozhatunk. Nem véletlen ez, hiszen a fiatalabbakat jobban vonzzák a modern nagyvárosok, mint Milánó vagy Torinó, vagy éppen a közösségi élet éjjel-nappali színterei: Nápoly és Róma. Trieszt csendesebb, „németesebb”, lassabb és sokkal tisztább város, s így pontosan megadja azt a nyugalmat, amire ötven év felett vágyunk. Ha viszont úgy érezzük, hogy körül akarunk nézni a környéken, nemcsak a közvetlen szomszédságban lévő településeken (pl. Monfalcone) kínálkozik erre lehetőség. Alig kétórányira van vonattal Velence, ahová úgy tudunk a legoptimálisabban elérni, hogy a Santa Lucia pályaudvarig veszünk jegyet. Onnan kilépve azonnal Velence belvárosában találjuk magunkat, vaporettók, gondolák és labirintusszerű csatornák között.
Úgy hiszem, hogy ötven felett az utazást többször is meggondoló ember számára remek lehetőség lehet Trieszt, ami tényleg csak egy „ugrásra van”, így ha bármi problémánk van, pár óra alatt már otthon is lehetünk, hogy aztán örömmel gondoljunk arra: pár napot remek körülmények között, az olasz tengerparton töltöttünk.
Szerző: Dr. Jászberényi József főiskolai tanár, gerontológiai kutató, az Odaadó Támogató Szakértője